2010 volt és október, közeledett a Samhain. Egyébként is jellemző rám a csodavárás, de ősszel még inkább. Akkor minden varázslatosabb, és hihetőbbek a csodák, amik azon az őszön történtek is: ekkor találkoztam a Zöld Kobolddal, nekem Manóanyóval, akit tulajdonképpen Pleszkán Écskának hívnak.
Écska bábkészítő, minden koboldok anyja, zenész, énekes, vándor vásározó, bábszínész., lelkes természet szerető, természetvédő… összességében megvalósít valami nagyon igazit, jót és hiteleset. Nem csak a manókról és koboldokról tud sokat, de a gyerekekről is.
Vele beszélgettem a kedvenc gyerekkönyveiről, olvasási szokásairól, hogy mit ajánlana a gyerekeknek.
Önmagát így mutatja be:
Pleszkán Écska „koboldos”
1990-ben születtem, Budapesten. Már óvódás korom óta bábfüggő vagyok.
Egy szerencsés véletlen folytán 2007-ben összeismerkedtem Siklósi Gáborral, a Figurina
Animációs Kisszínpad egyik alapító tagjával és vezetőjével, akinek köszönhetően alkalmam nyílt -kezdetben afféle bábos kisinasként -az alkotói oldalról is megismerkedni ezzel a szakmával. A Figurina produkcióiban szerepelve ( Microcircus,/ Békés Pál: A Hókirálynő bálja,/Veress Zoltán; Tóbiás és Kelemen/,Varga Imre; Pókvári mese), őket hangszeren kísérve, vagy időnként akár csak technikusként is, több hazai (pl: Vidor fesztivál, Kolibri fesztivál, Bábszínházak Országos Találkozója, Zsákomban a bábom fesztivál, Gyermekszínházi biennále, Fringe fesztivál) és néhány külföldi fesztiválon(Mercantia, Stra Vaganti) is részt vehettem.
Először 2008-ban, majd 2009-ben is díjazott lettem az Ifjúsági Művészeti Fesztivál-on, melynek keretein belül ki is állították a bábjaimat a Kondor Béla Művelődési Házban. Ezután, 2009-ben a Fővárosi Művelődési Ház által meghirdetett Ifjú Tehetségek Ünnepe alkalmából ismét kiállították a bábjaimat, ezúttal az FMH épületében. 2011 áprilisában nyitottuk meg a Józsefvárosi Galériában az Orczy kert szervezésével a „Kobolderdő” c. tárlatot, ahol először nyílt lehetőségem nagyobb méretű munkáimat is kiállítani. Júniusban a kiállítás új helyen, a Magyar Nemzeti Tankönyvkiadó aulájában, majd az év végén közel két hónapon át az újpesti Karinthy AMK épületében kapott helyet.
Jelenleg az Overnighters Zenekarban énekelek.
Amikor pedig én kérdeztem:
Mi volt a kedvenc mesekönyved gyerekként?
Török Sándor Kököjszi és Bobojsza, Václav Ctvrtek-Moha és Páfrány, Lázár Ervin- Manógyár abból is főleg a Zöld Lific:), Nagy Franciska- A zöld ördög orosz népek meséi> A vándor sólyom c mese
Ha emlékszel még rá, melyik könyvet olvastad el először egyedül?
Arra emlékszem,hogy először versekkel kezdtem> Weöres Sándor> Ha a világ rigó lenne, Bóbita Gazdag Erzsi; Mesebolt… Az első valódi regény amit már egyedül olvastam el, ha minden igaz Erich Kästner: A két Lotti c könyve volt.
Volt-e olyan gyerekkori könyv, ami anyukádnak az agyára ment, de te szeretted/olvastattad vele? (az én anyukámnak volt ilyen ;D)
Ohhohó, hát persze Egészen pontosan erről a könyvről beszélünk „Wilhelm Hauff minden meséje művelt ifjak és leányok részére”
Fantasztikus történetek vannak benne, ez már a címjegyzékből látszik, de balszerencséjére anyukám is fennekadt a címeken és azt már nem nézte meg, hány oldalas egy-egy ilyen mese.
Természetes,hogy az egyik leghosszabb, az Orrtörpe lett a kedvencem. Szegény minden alkalommal legalább háromszor belealudt mire felolvasta nekem.De azért mindig a végére értünk.
A másik ilyen történet Babits Mihály: Barackvirág c meséje. Ezt a könyvet ma már én sem kedvelem annyira mint gyerekként. Aki ismeri, tudja,hogy egy nagyon gonosz alattomos tündérről szól, a történetből pedig kis átalakítással könnyen lehetne horror-forgatókönyvet írni.
Gyerekkorodban olvastak neked hangosan? (mit?) Vagy inkább saját történeteket találtak ki?
A mesélés nálunk mint afféle kötelező szeánsz működött. Minden este elalvás előtt el kellett hangoznia egy mesének. Egynek legalább, de inkább kettőnek, háromnak. Többnyire népmeséket, rövidebb műmeséket, mitológiát olvastak nekem a szüleim, no meg néha regényeket. Saját történeteket amennyire emlékszem nem, vagy csak ritkán, de azokat főleg együtt találtuk ki.. Bár édesapám afféle kényszerűségből gyakran hozzáköltött a mesékhez.. Ha egy történetben valamilyen olyan elemet talált ami szerinte nem volt gyerekenek
való, rögtön átköltötte, ezekből az átköltésekből pedig csak ritkán tudott frappánsan visszatérni az eredeti cselekményre. Sokat nevettem ezekn a dolgokon, jó emlékek Emlékszem például amikor Robinson Crusoe történetét olvasta nekem, valahogy így hangzott; A kannibálok ezután megették az ember…a szarvasokat. Majd miután elfogyasztották az embe… mármint a szarvasokat..-hm ezt biztosan elírták…-utána jót beszélgettek a
…a szarvasokkall, akiknek természetesen az égadta világon semmi bántódásuk sem esett. Na jó, lámpaoltás!”
A bábszínházban hogyan választottatok ki egy-egy mesét, amit játszottatok?
Bábszínház… nos ez mindig nehézdió, eldönteni,hogy az ember mihez nyúljon hozzá. A Figurina Animációs Kissznípadnál, ahol eddig báboztam a meseválasztás nem az én feladatom volt, de a saját szempontjaimat azért leírnám.
-Én alapvetően nem hiszek az „egy újszülöttnek minden új” stratégiában. Rengeteg jó és aktuális mese születik meg napról napra. Szükség van persze a klasszikussá vált mesékre is, nem kell elengedni őket, de én mindeképpen örülök neki amikor egy bábos csapat egy kortárs meséhez nyúl hozzá.
- A báb érdekes műfaj- nekem a legérdekesebb- mivel sem térben sem időben nem köti a játékot, szinte bármi megjeleníthető a bábszínpadon, bármi funkcionálhat bábként.Tehát a bábnak feladata az illúziókeltés is.
- A lényeg az én számomra, hogy a tartalom is meglegyen a mesében,illetve létrejöjjön ez az illúzió. Az ember azért néz meg egy bábelőadást mert vágyik egy csepp varázslatra, ami kiszakítja őt a hétköznapjaiból, ami valami újat mutat- ez tulajdonképpen minden művészeti ágnak feladata.
-A jó mesében vannak fogódzók, amik alkalmassá teszik arra, hogy megállja a helyét a bábszínpadon. Ha
sok a megjeleníthető kép, cselekvés, és kevés az olyan mozzanat ami pl a fogalmi jellege miatt csak szóban megfogalmazva adható át, ez mindig megkönnyíti a feladatot.Alapszabály> Csak az hangozzon el szóban, amit nem tudunk eljátszani. Hangozzon el a párbeszéd, azt,hogy a figura dühös, vagy földhöz vág valamit, pedig úgyis látjuk,felesleges a narráció.
- DE a lényeg summa summarum, azt gondolom,ha az embert igazán megfogja egy történet, megtalálja a módját,hogy elbábozza azt
Mi a véleményed a mesebeli gonoszról? Le kell győzni, meg kell semmisíteni, felnégyelni/ló farkához kötni, vagy jó útra lehet téríteni, meg lehet bocsátani neki?
Ez egyszerű. Szerintem egy jó mesében nincs gonosz. Van természetesen negatív hős, de nem eredendő gonoszságról van szó, hanem egyszerűen érdekellentétről.Te ezt akarod, én azt, mindkettőnknek megvannak a maga érvei,indokai. Csak épp nem összeegyeztethető amit szeretnénk. Az igazán jól megírt mesékben sokszor ha a „gonosz” nézőpontjából szemléljük az eseményeket, megfordítható,hogy ki a jó és ki a rossz. A maguktól csakúgybeleavilágba-gonoszkodók szerintem olyan elhanyagolt mesehősök akikre a megformálásukkor nem
szántak elég időt.Szegények.Nem kaptak igazi karaktert, előtörténetet. Velük a felnégyelésen kívül tényleg nem lehet sokmindent kezdeni. Ezzel a másik nagy problémám viszont az,hogy mivel nincs változás, nincs a „gonosz”-nak jellemfejlődése, ő már csak gonosz marad, ezért gyakorlatilag a mese elejétől kezdve pontosan tudjuk mi lesz a vége.KI kell iktatni. A többi már csak szappanoperálás.Így pedig nem sok értelme van az egésznek.
Honnan merítesz ötletet a koboldokhoz, mennyiben segítik ezt a valaha olvasott, látott mesék? Kedvenc könyved most, felnőttként?
Kezdjük talán a kedvenc könyvtől… pontosabban könyvektől
Mosanában nagyon rákaptam Michael Ende-(Momo, Tülör a tükörben, A végtelen történet) Clive Barker (Abarat) Neil Gaiman( Coraline , Sosehol…) könyveire.Nem utolsó sorban pedig Andersen történeteire. Szeretem a felnőtteknek íródott meséket.
A manóknál is inspirálnak. Hát persze. A meséken keresztül megtanulunk odafigyelni a környezetünkre, megtanulunk mindenhol egy kis varázslatot, szépséget, vagy épp furmányt keresni.Találunk is, a világ tele van vele Innen már jönnek az ötletek.
Mit olvasnál a saját gyerekednek? (Vagy Misiék lányának )
Mindenképpen olyan meséket amiket már vagy magam is olvastam, szeretek, vagy ahol ha a konkrét történetet nem is, legalább a szerzőt ismerem. Lázár Ervint biztosan.
Mi a véleményed a népmesékről, olvasnád-e gyerekeknek?
Természetes, hogy olvasnám. Már az sem véletlen, hogy kialakultak. Nagyon sokat adnak az olvasónak.
Olyan alapvető dolgokra tanítják meg a gyerekeket,mint a becsületesség, szorgalom, szeretet… elcsépelt szavaknak hangzanak,de ezek tanult dolgok. Még a szeretet is. Megtanuljuk a módját, és szükség van a forrásra.
Hol lépsz fel legközelebb, vagy hol árulsz koboldokat? (És köszönöm szépen! :))
A legközelebbi vásárt még nem tudm,a bábok most épp motorostalálkozón vannak.A zenekarral legutóbb augusztus 16.-án léptünk föl Kecskeméten, de friss koncertinfókat mindig feltöltjük a facebook-ra is.
Overnighters Zenekar és a
Koboldbolt :)
Idén nyáron a Széltoló című könyvét olvastam, de ennek apropóján szeretném bemutatni az írót és más könyveit is. Vannak ilyen szerzők, akik mindenhol ott vannak, gyerekkönyvtárban, könyvespolcokon a szobában, mégsem ismerjük úgy a nevüket, róluk meg éppenséggel semmit sem tudunk. 
