Berhidai-Fényi-Kiss: Máktündérek, csutkanépek

Jó lenne játszani néha... leülni úgy a porba, kavicsokat, kaporvirágot, cseresznyemagokat rakosgatni, mint kisebb koromban. Létrehozni valami mulandót, és abban a pilla

natban az önfeledtségig mindennél fontosabbat. Felnőttként is, akárhány évesen.

Ez jutott eszemb

e ennek a kedves könyvnek az illusztrációiról, a máktündérekről, krumpli- csuhé- és paprikafiguráiról. Némelyik csak néhány napot él, vagy annyit sem, de a fotókon örökre ott vigyorognak, dühösködnek vagy "titokzálnak", ahogy az már a manóknak és a tündéreknek szokásuk.

Remekül illenek hozzá Kiss Anna játékos versei, nagyon megtalálták egymást a költő és a képek. Van ebben a hangulatban valami igazán fontos, valami mindennél fontosabb humor és szeretni, nevetni tudás.

(kétfüles vigyori smile, saját példány kell, és anyukámnak is megmutatható, ami az ezen a blogon könyvnek járó legnagyobb elismerés :D)

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

írhatnám, hogy az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam... de bármiféle irodalmi ítélkezésben egyre jobban elbizonytalanodom, fogalmam sincs, mi az "igazán jó". nem írnék a történetről sem, sem arról, hogy ki volt szimpatikus számomra és ki nem... vannak filmek, és könyvek, amikről az írható benyomások sokkal személyesebbek, mint egy nem könyves, hanem a hétköznapi életről szóló blog bejegyzései. amik után hosszan hallgatni kell, vagy csak egyvalakinek mesélni róla. ez egy ilyen könyv. olvassátok el. :)

smilekkel szoktam értékelni, de ide nagyon nem illene a kétfülű vigyorgós arcocska, pedig rögtön hármat is megérdemelne belőle.