Érkezők

Mese Julinak

"És akkor bejött az ablakon egy cserkesz. A gombja gesztenye. Juli eloltotta a villanyt, hogy jobban lássa.
- Micsirkász, cserkesz? - kérdezte.
- Cserkeszek - mondta a cserkesz.
- Mit cserkeszel?
- Lázrózsákat.
- Itt vannak az arcomon - nevetett Juli.
- Rózsamező, rózsatő, úgy elviszlek, mint a kő - szavalta a cserkesz.
- Jaj, ez jópofa! - örült Juli. - Csak éppen semmi értelme sincs.
- De rímel-bímel - mondta a cserkesz, és közelebb jött.
Nicsak, az orra is gesztenye!
- Az orrod gesztenye - mondta Juli.
- Az orrom gesztenye, a szemem mandola - énekelte a cserkesz.
- Talán mandulát akartál mondani.
- No jó - egyezett bele a cserkesz -, az orrom gesztenye, egyik szemem mandola, másik szemem mandula, a derekam mandulin.
- Mandolin, te buta - nevetett Juli.
- Akkor tehát - mondta újra a cserkesz - az orrom gesz.
- El ne mondd újra! - kiáltotta Juli.
- Tán az oldalad fúrja? - háborgott a cserkesz.
- Újra fúrja - mondta Juli.
- Ezt mondd gyorsan - emelte fel az ujját a cserkesz. Az ujja bikmakk.
- Az ujjad bikmakk - mondta Juli.
De a cserkesz nem tágított.
- Mondd gyorsan - ismételte.
- Micsodát?
- Hogy újra fúrja.
Juli megpróbálta, nem ment, minduntalan az jött ki: úrja fújra.
- Mindig ilyeneket találsz ki - mérgelődött.
- Bocsánat - szégyenkezett a cserkesz, s hogy másra terelje a szót, megkérdezte: - Hogy van az egyeded-begyeded?
- Az egyedem-begyedem tengertáncol.
- Ki fújja neki?
- A Rezes Bandika rezesbandája.
- Ki rombitál?
- A rokodil.
- Ámulok-bámulok, majd el nem kábulok - tekergette a nyakát a cserkesz.
A nyaka nyárs!
- A nyakad nyárs - mondta Juli.
- Nyáron nyárs, ősszel csősz, télen fél, tavasszal tapasszal - így a cserkesz.
- Mondd el még egyszer! - kérte Juli.
A cserkesz egy darabig gondolkozott, aztán bevallotta:
- Elfelejtettem, fejemre ejtetten.
- Talán dinnyédre ejtetten - javította Juli.
Az már igaz, a cserkesz feje dinnye volt.
- Ámbátor ennek ellenére - hősködött a cserkesz - az a fontos, hogy idetaláltam.
- Hogyan találtál ide?
- Hang után. Az orrodon kukorékolt egy szeplő.
- Nincs is az orromon szeplő - mérgelődött Juli.
- Hát akkor ki kukorékolt?
"Ez igaz - gondolkozott Juli -, ha nincs az orromon szeplő, akkor ki kukorékolt?"
- No várj, megnézem - mondta. Megtapogatta az orrát, s boldogan fölkiáltott: - Nicsak, van itt egy, itt kukorál s kukorékol!
- S a többi ezerkettő? - rosszmájúskodott a cserkesz.
- Azok ámuldoznak, mert ilyen szemtelen cserkeszt még nem láttak!
- Mondtam már - kántálta a cserkesz -, a szemem mandola.
- Mi a csucsor!
- Micsor? Csicsor?
- Nem csicsor, csucsor!
- Ezt nem értem - mondta a cserkesz.
- Én se - nézett rá Juli.
Ennek mind a ketten nagyon megörültek.
- Mit csináltál mostanában? - kérdezte Juli.
- Uborkát egyeltem, őrséget kettőztem, dinnyét harmadoltam, főzsiványt négyeltem, ötöltem-hatoltam, erdőben heteltem, miattad nyolcultam, nem kilencedeztem, gonoszt tizedeltem.
- Húha! - mondta Juli.
- Azt nem hoztam - csóválta a fejét a cserkesz.
- Hát mit hoztál?
- Apádnak almavesszőt, Györgynek gyömbérgyökért, anyádnak fűzfaágat, hadd teremjen tercinákat.
- Micinákat?
- Ter.
- És nekem mit hoztál?
- Mesét.
- Hol van?
- Már odaadtam.
Juli keresgélni kezdte maga körül a mesét, a cserkesz teli szájjal nevetett. Aztán Juli is elnevette magát, hiszen ez volt a mese.
- Hát azért ennek nem sok értelme volt - kritizált Juli.
- Az igaz - mondta a cserkesz -, de látszik belőle, hogy cserkeszlek.
- Én is cserkeszlek téged, cserkesz - mondta komolyan Juli.
A cserkesz mosolygott, fénylettek a gesztenyéi.
Kiment az ablakon, vitte a lázrózsákat."

/Lázár Ervin: Mese Julinak/

Jöhetne már az a Cserkesz a lázrózsákért... :(

Mesejegyzék2

tegnapelőtt jártam bent a Somogyi Könyvtárban, és kivettem: Michael Ende: Varázslóiskola Vágyországban , illetve Mesemondó Dalnok Csenge javaslatára beszereztem Hínárkóc, a vízimanó történeteit, A megbabonázott puding című könyvet.

Nem olyan régen fejeztem be Az éber bádogkakast, ami német, tengerparton született meséket tartalmazott, teli házimanóval, vízimanóval, borostyánőrző tündérrel, tyű, pozitív a mérleg. :))) És most olvasom A hegyiszellemet is, a közepén járok, lengyel meséknél, de van benne szlovák, cseh, német és osztrák rész is. Nagyon érdekes, hogy különböző népek, emberek hogy képzelik a vízimanót: a németeknél halott gyermek, akinek a fejfáját hajóépítéshez használták fel, bosszúból elsüllyeszti a hajókat, de valamiképp mégiscsak mulatságos és néha egészen bölcs, igazságos valaki, a cseheknél meg felőtt férfi, víztől csepegő zöld kabátban, szerencsehozó és bajkeverő, van egy Sára nevű felesége, és palackokban tartja a vízbefúltak lelkeit. A Rumcájsz szerzőjének Hínárkóca ehhez képest egészen vidám valaki, aki maximum a gőgös és önhitt hercegnek árt.

A Varázslóiskola Vágyországban pedig nekem kissé csalódást okozott: olyan vázlatszerű. Vannak benne jó ötletek, de mintha a negyedénél abbamaradna. Valakitől hallottam, hgy Rowlingot gyanúsítgatták vele, hogy ebből merített ihletet a HPhoz, hát... akkor rém ügyes. Tényleg vannak hasonlóságok, a varázsolni tanulás mikéntje, tárgyak röptetése, viszont nagyon rövidke, és nem túl fordulatos történet.