Már sokadik éve járok a Naplás-tóhoz látogatóként, de először vehettem részt a gyűrűzésen, mint hivatalos "szedő", ilyen minőségemben pedig kint is aludhattam sátorban Sztrehánszki Lili gyűrűző csapatával együtt.
A Naplás-tó Budapest 16. kerületében van, és (legalábbis szerintem) legegyszerűbben a következőképpen lehet megközelíteni: a 276 E busszal az Almásháza megállóig átszállás nélkül lehet utazni (ez olyan 30 perc), onnan pedig kulturált utcán majd szintén kulturált bicikliúton be lehet sétálni a tóig, (ez olyan plusz 27 perc). Csomagokkal kicsit kényelmetlenebb, de nem vészes. (Vannak mindenféle 46-os, és Erdei bekötőút-hívők is, nekem ez a másik vonal jött be).
A tó állandó vizű, mostanra büfé is van a partján, ideális kirándulóhely családoknak is. Szabad szemmel is sok madarat lehet megfigyelni, nekem még jégmadarat is sikerült megpillantanom, kétszer is!
Barátposzáta, hím
A többi gyűrűző állomáshoz hasonlóan itt is első sorban függönyhálókkal dolgoznak a madárgyűrűzők. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy merítőhálót, csak éppen a madarászháló függőlegesen áll és zsebek vannak rajta. Mesterséges hívóhanggal, vagy anélkül is használhatják (itt most hangot is használtak hozzá). A madarak (jobbára kis énekesmadarak) ezekbe a zsebekbe pottyannak és gabalyodnak bele, ahonnan az úgy nevezett "szedők" (mint én) kigabalyítják őket és hogy ne sérüljenek, puha textilzsákokba helyezve viszik a gyűrűző asztalhoz.
Kerti geze
Itt aztán átkerül a "gyűrűző" kezébe, aki egy speciális, lukacsos fogóval a lábára igazítja a számozott alumíniumgyűrűt, vagy: ami még érdekesebb, ha már gyűrűs madarat fognak, leolvassa a gyűrűszámot. Mert az egész madárgyűrűzés célja valójában a "visszafogás". Ezzel szereznek adatokat a madarak vonulási szokásairól. De a kézbe került madáron mérik a kondícióját is, súlyát, vagy hogy mennyi zsírt halmozott fel a vonulás előtt.
Nekünk abban a szerencsében is részünk volt, hogy Jusztin Balázs füleskuvik kutató épp a Naplás-tónál tartózkodott, így alkalmunk nyílt az általa befogott füleskuvikok megtekintésére is. A madarásztáborokban éjjel sem áll meg az élet: ilyenkor lappantyúkat, baglyokat lehet fogni. Aztán győzzön az ember felkelni az első, hajnali "madárszedésre".
A kézben látott madár minden korosztálynak nagy attrakció: reggel hatkor, amikor még éppen indultunk az első szedésre, már érkezett is egy rutinos gyerekcsapat. Amikor az éjszakát a táborban töltő, előző esti utolsó "szedés" madarait engedték szabadon, a gyerekek kórusban mondták a madárfajok neveit.
Füleskuvik az éjszakában
Így mutat a füleskuvik szárnya UV lámpa alatt: magenta!
A Naplás-tónál még javában tart a gyűrűzés, a Budapest Természeti Értékei - MME Budapesti Helyi Csoport oldalon tudjátok követni, hogy éppen milyen érdekes madarat fogtak, látogatóként pedig bárki személyesen is megnézheti a gyűrűzést.
Füleskuvik nappal
Köszönöm Lilinek és csapatának, hogy részt vehettem a munkájukban!
