Állatkerti séta - március 10.

sörényes galamb - Xantus János ház

A virtuális múzeumi séták, színházi élő közvetítések mellé itt egy kis napfényes, virtuális állatkerti séta tőlem. Így láttam a Budapesti Állatkertet 2020. március 10-én. Amiért most hatalmas mázlistának érzem magam. 

Ha az ember hétvégén dolgozik, akkor - jobb esetben - hétköznap délelőtt szabadnapja van, ami remek alkalom egyébként zsúfolt helyek meglátogatására. Kedden délelőtt pedig hatalmas béke volt az Állatkertben, mellé pedig gyönyörű, verőfényes tavaszi napsütés. Az állatok mellett hatalmas élmény volt a sok, gyönyörű tavaszi virág is, aminek a többsége egyébként őshonos, csak ritkán kerül a szemünk elé a természetben. 

csillagvirágok, hóvirág

Eszméletlenül szép volt a hóvirágok mellett az a tengernyi, égszínkék csillagvirág, amiről a rácalmási sziget virágai jutottak eszembe. Mint egy-egy darabka égbolt! Érkezésnél rögtön ezek fogadtak. Az állatkertben egyébként gondos kertészek is dolgoznak, így ez nem a véletlen, hanem tudatos munka, szerető hozzáértés eredménye.

tőzikék

Azután ott a Nagy-tó, amiről Schmidt Egon számos írása is megemlékezik, hiszen ő is itt figyelte a madarakat fiatal korában. Egyik kedves helye volt már annak idején is, hiszen valaha ő maga is dolgozott az Állatkertben, sőt, a feleségét is itt ismerte meg. A Nagy-tó madaraira azért is érdemes odafigyelni, mert vonulási időszakban megállnak pihenni Magyarországon ritkán látható madarak is. Most a kormoránok pózoltak látványosan a napon, szárítgatták a szárnyaikat, mások már befoglalták a jobbnál jobb fészkelőhelyeket. A kormorán szárnyán nincs olyan vízhatlanná tévő anyag, mint amivel a récék kenik be magukat. Ezért víz alá merülés után az ő tollazatuk átázik, kénytelenek szárítkozni. 

A halakra lesett egy szürke gém is:

És kedveskedve igazgatta egymás tollait egy gólyapár:

A Pálmaház előtt rengeteg krókusz nyílt:

Odabent a halpénz csillogott, és némi igazi is. Nem szép szokás ez, hogy pénzeket dobálnak a látogatók az élő állatok közé, ugyanakkor érdekes volt meglesni, hogy nem csak magyar, hanem érdekes, külföldi érmék is voltak a medencében. Ismét eszembe jutott Schmidt Egon, aki valaha épp a halakkal foglalkozott itt. Valamelyik írásában említ egy kis feketerigó párt, akik egy törött üvegen át szöktek be, és a trópusi növények között nevelték fel csemetéiket. 

nappapagáj

Az Állatkertben a személyes kedvencem viszont az a kis tó, ahol sok, itthon megpillantható vízimadár is él az egzotikus társaik mellett. Nálunk ritka vendég a bütykös ásólúd, a vörös ásólúd, ritkán kerül szem elé az üstökös réce, itt viszont a fekete hattyú mellett ezeket is könnyedén megnézhetjük közelről. Segíti a madarászást, könnyebb felismerni a "valódi terepen" messziről, vagy csak villanásnyira meglátott fajokat, ha alaposan megnézhetjük élőben, nem csak egy könyv lapjain:

bütykös ásólód

üstökös réce gácsér

Na de szépen bepózolt ez a vörös panda is:

Nagyon tetszett a steampunk cápasuli, és a Szentendre meg Wekerle Telep hangulata között félúton lévő Hetedhét Palota is, utóbbinál isteni a péklángos.

Mindeközben már elindult a cseresznyevirágzás a Japánkertben:

A Krokodilház belső tere és lakója a rombuszkrokodil:

A legizgalmasabb élményem viszont a Xantus János ház volt. Nem csak az alábbi videón szereplő, sztoikusan eddegélő majmocska, hanem a rengeteg különös madár miatt:

sörényes galamb - akár egy festmény!

koronás galamb

kontyos zacskómadár

A kontyos zacskómadár hangját sajnos nem sikerült felvennem, hiába ügyeskedtem, de ezét a zebragalambocskáéét igen:

A végére itthagyom nektek a zebrapintyek uzsonnáját is. Jólesett visszaidézni ezeket az emlékeket, remélem, sőt, mit remélem, bízom benne és hiszem, hogy hamarosan újra békésen sétálhatunk az Állatkertben! És ha ti is velem sétáltatok újra fejben egy kicsit, akkor most hátha jobban érzitek magatokat valamivel. :)

Mesebeli túra az erdőben - Erdőajándéka Erdei Iskola

Kik ismerik jobban az erdőt, az erdőmérnökök vagy a manók? Az óvodások jól tudják a választ: természetesen a manók! Éppen ezért hord magánál Szabó Miklós erdőmérnök az erdei gyermekfoglalkozásokra egy gyapjú manócskát, segítőnek. De ezt-azt már elleshetett a manótól, mert az épp csupa "fölnőttből" álló túrázó csapatot is magabiztosan kalauzolta az erdőben, sok izgalmas dolgot megosztva velünk annak titkairól. Többnyire természetvédelmi őrökkel, biológusokkal járom az erdőt, egészen új, másfajta tudást és szemléletet tanulhattam egy természetszerető erdőmérnöktől. Lássuk!

A túránk leírása, ami alapján kiválasztottam:

Tavaszváró séta a Pilisben - egy kicsit másképp!
Szabó Miklós erdőmérnök vezetésével különleges bakancsos túrára hívjuk a természetjárókat. A cél nem csak a távolság legyőzése, hanem a kapcsolódás, az erdő ajándékainak megismerése, relaxáció a természetben. A túra folyamán kapcsolódunk a szép fákhoz, a legendás helyekhez, a természet gyógyító energiáihoz. Megkeressük az első virágokat, és megkóstoljuk a rügyeket. Tartsatok velünk élményekben és érzésekben gazdag túránkon!

Útvonal: Pilisszentkereszt – Zsivány sziklák – Dobogókő – Szent kút – Dera szurdok – Pilisszentkereszt
A táv kb. 13 km

A pilisszentkereszti hársfától indultunk

Első állomásunk és gyülekezőhelyünk egy barátságos, pilisszentkereszti hárs volt. Vidám, családias létszámú csapat verődött össze, a borús idő okán mindössze hét fővel. 

"- Annál jobb, nem lesz nagy tömeg, talán még látunk vadakat is!" - biztatott túravezetőnk és a csapat elidnult. Kicsit eleredt az eső, de hamar el is állt, és mi ott találtuk magunkat három alacsony, öregecske és a levelei nélkül egyformának tűnő fa alatt. Az egyik galagonya volt, a másik vackor, a harmadik a barkóca berkenye! De jó is, amikor valakinek a kertje végében őshonos, vadon termő gyümölcsfák nőnek! Nem kell nekik annyi gondozás, permetezés, a gyümölcsük sem messziről jött, ízetlen és vegyszerekkel teli, félig érett valamik, mint a déligyümölcsök a boltban. Ilyenkor pedig, rügyfakadáskor, kóstolgatható a rügy, mint a csíra: a galagonyáé rózsaszín és finom. 

a galagonya rügye, amit kóstoltunk

barkóca berkenye

A barkóca berkenye régi ismerősöm, egy réges-régi túrán a Művészetek Völgyében mutatta valaki, hogy a levele ülő békát formáz. De a rügyéről bevallom, nem ismertem volna meg! Számos, nem vad rokona is van itthon, a városokban a madárberkenyét szeretik a fenyőrigók, a fekete rigók, már csak miattuk is érdemes ültetni. De Szabó Miklós szerint a jó, érett berkenyét Berecz András mesemondó sem veti meg! 

az ominózus "ülő béka", a barkócaberkenye levele

Azután végre kisütött a nap, olyan igazi Lázár Ervinesen: "Olyan, mintha álomban járna az ember. Az ég tündérszoknya-kék".

Választ kaptam egy régi kérdésemre is: hogy miért van az, hogy télen sokszor a falevelek fent maradnak a csertölgyön. Mint megtudtam, a csertölgy mediterrán fafaj, az elterjedési határa van nálunk. Szegény melegebb időhöz szokott, hosszabb (lenne) a vegetációs ideje, később hullik le a levele, mint a többieké. Néha csúful is jár, ha télen a sejtjeiben túl sok víz marad, megreped a hidegben, ez lesz az erdőben gyakran látható fagyléc. Beheged, de újra repedhet, ez pedig olyan hangot ad, mint a puskalövés. Hallani nem hallottuk, csak láttuk egy balszerencsés fa oldalán: 

fagyléc

a csertölgy levele

A nap másik peches fája egy hatalmas bükk volt: hatalmasra nőtt az erdő védelmében, de kivágták mellőle azokat a fákat, amik a viharoktól védték. A levelei az esőtől még nehezebbek voltak, szokatlan irányból támadt a szél, és a gyönyörű, hatalmas, eleven fa - ami pedig szokatlan- kidőlt. A története szomorú, de legalább nem értelmetlen a pusztulása: most megfáradt kirándulók pihenője, vidám gyerekcsapatok mászókája. Oldalán pedig júdásfül gomba nő: most a sok eső miatt egészen bőrszerű a gomba tapintása, mintha az ember egy koboldot csípne fülön! 

a bükk szerencsésebb testvére

A bükkfa szappanbuborék fújására és betűnyomtatásra is használatos, mint Miklóstól megtudtuk. Bükkfával lehet remek "varázslatot" kipróbálni a gyerekekkel. Ha van otthon feleslegessé vált bükkfa fakanál, össze kell darabolni, és egy kis darabját folyékony szappannal bekenve, erősen megfújva buborékokat "varázsolhatunk". Az erős nedvszívó képességét felhasználták a könyvnyomtatásban is, amikor kifaragták belőle a betűket, majd a tintapárnába mártva sokkal tartósabban, tovább lehetett vele nyomtatni, mint más fával. Erre utal a német név, a Buchstabe, ami a Buche, bükk szóból lett. 

A bükkhöz hasonló, világos törzsű, gyertyafolyás nyomokra emlékeztető kérgű fa a gyertyán. Levele jó talajjavító. De napsütötte, városi iskolaudvarra inkább a mezei juhart ajánlotta Miklós. Szó esett a mulcsozásról is, amit francia lovagok olyannyira tökélyre fejlesztettek, hogy télen a bomló növényi anyaggal fűtöttek. 

Utunk Dobogókőre, a Zsindelyesbe is elvezetett, ahol megvan még a cserépkályha, és talán ugyanaz a macska, mint hét éve - kissé ravaszabb tekintettel, szélesebb pofácskával feküdt a kályha tetején. Aligha nagy titkok tudója ő maga is! 

Végül a Dera-szurdok számtalan apró hóvirágtündérével fejeztük be a túrát, még utánunk integettek, ahogy a közeledő szürkületben elértük a végcélt. 

Köszönjük a tavaszindító sétát Szabó Miklós erdőmérnöknek és az Erdőajándéka csapatnak! Új kalandok indulnak ezen a tavaszon, erdőkön át...