"Miért vagy te itt?" Kérdezte tőlem Levi ma délután a Kossuth téren. Egy pár perces videó üzenetbe pedig be kellett látnom, hogy nem fér bele mindaz, amit a miértről gondolok. Tényleg: mi a búbánatos fenéért ácsorgok én már második pénteke a parlament előtt egy kartondarabbal a kezemben, néhány helyes, de többnyire idegen fiatal mellett Budapest koszoska "főterén"?
Ahogy azt már a blogon említettem, a lelkem mélyén egy zöldruhás természetvédelmi őr lakik, és a természetvédelem halmaza a környezetvédelmen belül található, amolyan matrjoska módjára. Így ami környezetvédelem, az tagadhatatlanul az én ügyem is. A természetvédő pedig a körülöttünk lévő növényekért, az állatokért élővilágért tesz, azokért akik nem tudnak kiállni magunkért.
Hát egyrészt értük megyek ki a Kossuth térre: mert ha az emberi faj tönkre teszi a környezetét és elpusztul, vele pusztul egy csomó más, ártatlan és csodaszép lény is, ami tökre nem tehet az egészről és ez szerintem igazságtalan.
Ezen felül pedig most már sokadik éve dolgozom környezeti nevelőként, és hol máshol lenne egy felelősen gondolkozó környezeti nevelő és író helye, ha nem a diákok mellett, akik a jövőjüket féltik? Ha napi rendszerességgel arról tépem a számat a gyerekeknek, hogy miért fontos a tölgyfa meg a katicabogár, akkor ne húzzam ki magam az alól sem, amikor talán ugyanezek a gyerekek már nem csak beszélnek róla. Hiszen éppen az én olvasóim, tanítványaim jövőjéről van szó a sajátom mellett. Mert a környezetvédelem az meg rólunk szól, emberekről. Magunkat is védjük, hogy élhető környezetünk legyen.
Mert az emberiség jövője ugye... ki az emberiség? Hát például a 16 éves Greta. Meg a barátaim most született fiai és lányai. Én már nem a szervezők és nem Greta korosztálya vagyok, az "enyéim" már nem iskolába járnak, többnyire dolgoznak, idős szüleiket látogatják, gyereket nevelnek. A tüntetők között kissé túlkorosnak érzem magam 32 évesen, de értünk, harmincasokért is teszik, a mi élhető idős korunkért és a mi fiainkért és lányainkért. És fontos, hogy segítsünk nekik: híradással, biztatással, vagy akár azzal ha egy pár órára el tudunk szabadulni a munkahelyünkről fogni a tábláikat. Mert bár nem az én harcom, nem az én, már sok kötöttséggel rendelkező harmincas generációmé, de fontos, hogy melléjük álljunk. Egy tanulmányban olvastam, hogy az Y örül a Z-nek, hozzá hasonlónak érzi magát. Álljunk melléjük, és még fontosabb lenne, hogy a saját generációjuk, a Z is teljes mellszélességgel kiálljon a Fridays for Future mozgalom mellett, a bloggerek, a vloggerek, az instások... mert a biztatás, a híradás kell. Ha a világ legidősebb természetvédői, Attenborough meg Jane Goodall komolyan veszik a bajt, ha Greta Thunberg es a világ fiataljai megmozdultak, akkor abban csak lehet valami.
Találkozunk a következő eseményen, addig dúdolgatom a Kaukázussal, hogy "ha nem baj, én is megpróbálom, van célom és van irányom, van más, van alternatíva mi előtt bekrakkol a klíma"...
