"– A nagymamámat Hét Csillagnak hívták – mondta. – Bölcs asszony volt. Csak fekete lovai voltak és a cinege volt a medicinája."
137. oldal
Frank B. Linderman: Csinos Pajzs A varjú indiánok orvosságos asszonya
Újra könyves pótszilvesztert tartok: a karácsonyi és újévi nagy nyüzsgés után most van végre időm kicsit leülni, elmerengeni az elmúlt év olvasmányain. Határozottan jól sikerült év volt: 97 könyvet olvastam el!
Legnagyobb figyelmet 2017-ben a műmeséknek szenteltem. Azért is, mert részt vettem @imma Gyermekirodalmi felfedezők! című kihívásán a moly.hu-n. Nem mintha nehezemre esett volna havonta egy mesekönyvet elolvasni, őszintén szólva alaposan túl is teljesítettem. A kihívás lényege az volt (hogy a végén szereztem egy cuki, lovagló kacsás plecsnit....nem is! :). Szóval azt a feladatot kapták a bátor vállalkozók, hogy havonta olvassanak el egy olyan gyerekkönyvet, amit előttük még senki sem értékelt a moly.hu-n. Én idegen nyelvű mesekönyveket választottam, így összekötöttem a kellemeset a hasznossal: kicsit rászorítottam magam a nyelvtanulásra is. Összesen 20 gyerekkönyvet olvastam el angolul, hatot pedig németül. Még magyarul is találtam két olyan könyvet, amit előttem más nem értékelt. Az egyik a Babaváros című könyv volt, ami után fel kellett forgatnom fél Budapestet, hogy ráleljek: ugyanis édesanyám legkedvesebb gyerekkori könyve, és szerettem volna neki szerezni egyet karácsonyra. Sikerült! :)
De mik voltak a kedvenceim az idegen nyelven olvasott könyvek közül?
Jill Murphy Worst witch sorozatát már 2016-ban kezdtem el, 2017-ben sajnos a végére értem. De örökre a szívembe zártam a rám igencsak hasonlító, kétbalkezes, örökké lógó cipőfűzőjű boszorkánypalántát. Harry Potternél bájosabb, kevésbé véres történet, kisebb gyerekeknek is jó olvasmány lenne ha lefordítanák magyarra.
Lucy Daniels is olyasvalaki, akit nagy kár, hogy még nem fordítottak le magyar nyelvre. Főhősét, az állatorvos szülei körül tébláboló, állatszerető kislányt szerintem hamar megkedvelné a magyar közönség is. Ő is visszatérő kedvencem.
Nagy meglepetést okozott a Dagály Utcai Könyvtár polcáról véletlenül a kezembe került német mesekönyv: Gertrud Malberg: Eine Hexe in unserem Haus. Szemben azzal amit a cím sugall, nem boszorkányos gyerekfantasy. A boszorkányok itt valóságos kislányok fantáziájában kelnek életre. A közös titok, közös játék, egy barátság lehetőségét teremti meg. Hogy aztán ebből a lehetőségből valóban lesz-e barátság... azt megtudjátok ha elolvassátok a könyvet. Minden esetre nagyon de nagyon nem olyan egyszerű ez a kérdés, ahogy felnőttként sokan tévesen emlékeznek vissza: "Leszel a barátom?" És már kész is. Az egymástól elszakadás, képesség arra, hogy meggyászoljunk egy elvesztett emberi kapcsolatot és nyissunk az új felé hétévesen semmivel se könnyebb, mint 37 évesen. Nagyon fontos dolgokról szól ez a könyv, és mindenféle direktség nélkül. Nem divatból csinálja, hanem mert talán a szerző éppúgy megélte ezt ahogy te vagy én.
Nem csak szerzőként, olvasóként is gyengém a gyerekirodalom. Ennek örömére további 32 mesekönyvet olvastam el magyar nyelven, kortársakat és régebbieket egyaránt. A magyarul olvasott szerzők közül Sven Nordquist került ki abszolút nyertesen. Szerző és illusztrátor egyszemélyben. De róla és a többi magyar nyelven olvasott kedvencemről már áradoztam itt .
"A boszorkányok törek rostába ülve, vagy negyvenegy parázsszemmel megrakott pörgő rosta alakjában kelnek át a Dunán. Timaffy László feljegyzése szerint ezt énekelték:
Rolláré, rolláré, rolláré, rokolla,
Annál hívebb, annál hívebb, annál hívebb az alla."
27-28. oldal
"A boszorkányok törek rostába ülve, vagy negyvenegy parázsszemmel megrakott pörgő rosta alakjában kelnek át a Dunán. Timaffy László feljegyzése szerint ezt énekelték:
Rolláré, rolláré, rolláré, rokolla,
Annál hívebb, annál hívebb, annál hívebb az alla."
Annál hívebb, annál hívebb, annál hívebb az alla."
27-28. oldal
Gunda Béla: A rostaforgató asszony
Helyes kis csokrot olvastam idén néprajzos könyvekből is: összesen hetet. Valamint 5 népmesés kötetet, ezekből egyet németül, egyet pedig angolul. Nyáron és tanév elején hagytam magam elcsábítani a regényeknek is: hat felnőtteknek szóló regényt olvastam, nem túl meglepő módon fantasy és néprajzos ihletésű mágikus realisztikus szépirodalom voltak. Jó fantasyt olvasni beavatás a varázsvilágba. Ami után az ember ép elmével és mindenféle furmányos szerek nélkül maximum sóvárogva vágyik, de aligha hiszi, hogy része lehet benne, azt megkapja a meséktől és a fantasytól. Ha írom, ha olvasom: a legcsodálatosabb látomások jutnak osztályrészemül, amikre egy modernkori "sámántanonc" csak vágyhat. 2017-ben Naomi Novik Rengetege és Andrus Kivirähk: Ördöngös idők vitt el a leginkább kedvemre való világba. S aztán... akadt még itt két "életvezetési recept", Gretchen Rubin Boldogságterve és a Stíluskalauz, természetesen a minden évben újraolvasott karácsonyi könyvek, egy képregény és a moly.hu saját antológiája, a Csillagles amiben az én novelláim is szerepeltek.
A legizgalmasabb könyves esemény mégis az volt számomra, hogy megjelent a második meseregényem, A tündérkapu titka. A székesfehérvári dedikálás kapcsán készült is velem erről egy interjú.
És hogy mit kívánok nektek az Új Évre? Leljetek páfrányvirágot! :)
"Debrecenben és Beregújfaluban arról beszélnek, hogy a páfrány virágja éjfélkor látható. A virág csillog, fényes, és aki magánál hordja a virágot vagy magot, megérti a madarak beszélgetését, megtudja a betegsége okát, és meglátja a földbe rejtett kincset is."
75. oldaldlal
"Debrecenben és Beregújfaluban arról beszélnek, hogy a páfrány virágja éjfélkor látható. A virág csillog, fényes, és aki magánál hordja a virágot vagy magot, megérti a madarak beszélgetését, megtudja a betegsége okát, és meglátja a földbe rejtett kincset is."
75. oldaldlal
