Egyik legkedvesebb helyem Budapesten - a Kamaraerdő

A Budaörs határában elterülő Kamaraerdő már évek óta kedves hely számomra. Amióta egy munkatársam ajánlotta nekem, mint lehetséges madarász foglalkozás helyszínt, rendszeresen járok oda civilben is, és minél több, ott szervezett túrán igyekszem részt venni. 

Ezért is örültem meg annyira, hogy a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület egyik, Újbuda értékeit bemutató túráját éppen oda szervezték június 21-én. A túrát dr Berezvai Zoltán vezette, neki köszönhetően számos új, eddig általam be nem járt részét ismerhettem meg a tanösvénynek. Zoltán igazi, jó házigazdaként a terület alapos ismerőjének mutatkozott: sokat mesélt a terület földtani, botanikai és állattani értékeiről is. 

Nem meglepő módon az MKNE más megjelent munkatársai is hozzáadtak az élményhez, egy-egy lepke, kabóca vagy növény megismertetésével, meg a remek, nagyítós rovargyűjtő dobozzal, amivel közelebbről szemlélhettük meg a lepkekabócát, az álcsüngő lepkét vagy a rózsabogarat. 

álcsüngő lepke

A konkrét állattani, botanikai megfigyelések mellett Zoltán megtanított bennünket a tanösvény interaktív, szintén növényes-állatos, ökológiai rendszereket és földtani értékeket is bemutató játéktábláinak használatára. Ez szerintem különösen hasznos ismeret, mert gyerekcsoportot vezetve jó, ha nem kell azzal tölteni időt, hogy a felnőttnek is meg kell értenie, hogy hogyan működik a játék. Jobb, ha a pedagógus rögtön el tudja mondani a gyerekeknek is, tud segíteni nekik játszani.A táplálékláncok összeállítása, meg a lepkék és hernyóik összepárosítása egy egész osztálynak lehet jó móka és még érdekes is. 

A táblák egyelőre budapesti tanösvényekhez képest elég jó állapotban vannak, de az is igaz, hogy nem olyan régiek. A graffitiket kivédik a speciális, letörölhető borítással, de sajnos olyan is volt, aki az egyik táblát egyszerűen légpuskával szétlőtte. 

Elgondolkodtató és ötletes volt a tanösvény másik szakaszának táblasora is, ami a különböző hulladékok lebomlási idejét mutatta be: megtippelhettük, mennyi idő alatt bolmik el a papír zsebkendő, (ami érdekes módon nem a jegyzetlappal, hanem az eldobható pelenkával tartozik egy kategóriába), az üveg, vagy a fémdoboz. Victor András pedig felhívta a figyelmünket, hogy néha nem is olyan egyszerű a döntés vásárláskor: ha az üveg súlyát hozzászámoljuk a szállítás költségeihez, illetve az újrahasznosításának szintén energiaigényes módját is figyelembe vesszük, akkor már nem is olyan könnyű kitalálni, hogy inkább a dobozos, vagy az üveges italt vásároljuk-e meg. 

Egy nagy tisztáson a tanösvény kialakítói berendeztek egy egész játszóteret is, ahol a fa mindenféle tulajdonságait próbálhatják ki a gyerekek: ha a hosszú fatörzs egyik végét kopogtatjuk, a társunk a másik végén azt kiválóan hallja, így "telefonálhatunk". De számolhatunk évgyűrűket, különböző fákból készült xilofonon is zenélhetünk. Az ugróiskolában pedig azt próbálhatjuk ki, hogy tudunk-e akkorát ugrani, mint például egy egér vagy egy béka. 

A tisztáson áll egy gyönyörű házikó, amit szintén évek óta nézegetek, most megtudtam, hogy itt az erdész lakik. Őt is meglátogattuk, egy döbbenetes és szomorú dolgot tudtunk meg tőle: hogy a területen a sok kóbor kutya erősen tizedeli az őzeket. Zoltán hozzátette, hogy kóbor macskából is akad elég. Ez pedig a földön fészkelő, vagy a röpképtelen fiókáit a földön nevelő, őshonos madarainkra, a fülemülére, a feketerigóra jelent óriási veszélyt. Nem utálom én a kutyákat, macskákat a maguk helyén, de a felelőtlen állattartókra viszont mérhetetlenül haragszom, akik beengedik az erdőbe vagy egyszerűen magukra hagyják az állataikat. Magának a kutyának, macskának se jó persze, de fájdalmasan nagy kárt tesznek az őshonos élővilágban is. 

Az MKNE kirándulócsapatától elbúcsúzva a párommal még madarásztunk egy keveset, és a Kamaraerdő közelében lévő remek, vizes élőhelyen egy csomó vízityúk fióka között kis lile párt láttunk az iszappadon. Ugyanitt cankót, csörgő récét is láttam már. Alacsonyabb vízállásnál Budapesten ritkábban látható parti madarak is megjelennek itt, vonuláskor mindenféle kacsák. Egy szép, pöttyös kendermagos hím pedig vonulási időszakon túl is hosszasan tanyázott a közeli nádasban a tőkésréce csapattal. 

Szerencsére még mindig van, lenne mit, miért védeni. Jó lenne, ha minél többet tudnánk tenni érte! 

További képek, érdekességek:

Ezen a táblán lehet kirakni a táplálékláncokat: 

Mennyi idő alatt bomlik el a flakon? Ha felhúzod a tábla alját, megtudod!

Az erdészet táblájáról származó kép :)

Fa xilofon

Ugróiskola: különböző állatok ugrási távolsága.

Számold az évgyűrűket!

A kép belsejét forgatva megtaláljuk, hogy melyik lepkének milyen a hernyója! :)

Boszorka a stúdióban :)

Aki a múltkor lemaradt a székesfehérvári Vörösmarty Rádióban elhangzott interjúmról, ittmeghallgathatja :)

Könyvhét :) Székesfehérváron és Budapesten

"8 éves lányom nagy kedvence!"

egy anyuka a könyvemről

A Vörösmarty Könyvtár Sziget utcai Tagkönyvtárának meghívására meséltem és dedikáltam a székesfehérvári könyvhéten, vasárnap pedig Budapesten dedikáltam :) persze Frugilega is utazott velem!

Fehérváron:

és Budapesten:

egy mollyal:

és a párom szülei Frugilegával :)

Meseközpont, mesés konferencia

A világot három alma változtatta meg: Éva almája, Newton almája, az Apple számítógépes alma... de ott van még a negyedik, a népmesék aranyalmája is :) Bajzáth Mária után 

Ki tudja, hogy hol van Paloznak? És azt, hogy ott van egy Meseközpont ? Na, én se tudtam... :P Paloznak Csopak mellett van (egész kényelmesen át lehet sétálni). Paloznakon pedig a kacsalábon forgó meseszép, hatalmas épület, óriási kerttel és kilátással a Balatonra. Ide várják immár három éve Wirtz Ágnesék az állami gondozott gyerekeket. 

Hogy mit kapnak itt a gyerekek? Főleg figyelmet. Meg aztán meséket, játékot, sikerélményeket. Elmondhatják az álmaikat és letehetik, amit nem akarnak magukkal vinni tovább (egy kis házikóban, érkezéskor elgondolhatják, hogy mire vágynak és miről akarnak elfeledkezni ebben a tíz napban). Van még tánc, zene, kézműves foglalkozás is. 

A központot Wirtz Ágnes és párja alapította, az elmúlt három évben 230 gyerek fordult meg itt. De nem csak nyáron kapnak a gyerekek 10 nap csodát: szerencsére ma már a hétköznapjaikban is ott a mese, hiszen a központ önkéntesei, óvónők és egyetemisták a hétköznapokon is bejárnak az otthonokba: mesélni, játszani, együtt tanulni a gyerekekkel, ahogy ezt Bajzáth Mária, a központ szakmai vezetője elmesélte. 

A központban 300 madár is él: hatalmas volierekben egzotikus pintyek, papagájok, a kifutóban emu és tőkésréce pár lakik. Ezek közé a madarak közé a gyerekek bemehetnek, a tenyerükből etethetik őket és közöttük ülve is hallgathatják a mesét. 

Mint környezeti nevelő nekem rögtön az jutott eszembe, hogy jól illeszkedne a programba az őshonos madaraink megfigyelése, védelme is. Hiszen egy madárbarát kerttel, etetővel, itatóval, mesterséges oduval és fecske műfészkekkel (sün- és békagarázzsal!) a nálunk élő állatokat is hasonlóan közelről megfigyelhetnék, megszerethetnék a gyerekek. És egy tengelic semmivel sem kevésbé színes, mint egy papagáj, egy zöldike nem énekel rosszabbul a vele rokon kanárinál. ;) De erről még egyeztetek a központ munkatársaival, elsőre vevőnek tűntek az ötleteimre.

Bajzáth Mária az Aranyhajszál programról is beszélt, melynek alapgondolata, hogy "Nem hiszem, hogy szebb ne volna!". Hogy bizony szép-szép a négyszer tíz nap, amit a gyerekek eltöltenek Paloznakon (volt olyan csoport, akiknek ez a 4. nyara lesz itt), de lehetne több... Ennek köszönhetően tartottak foglalkozást, mesemondó képzést a gyerekek nevelőinek, illetve kezdték el foglalkoztatni a mesemondó önkénteseket, akik a gyerekekhez hétköznap is járnak.

A tizenhét óvónő és a családvédelem szakos egyetemisták esti mesét mondanak a gyerekeknek: a mesélésnek kialakult már egy "szertartása" is. Gyertyát gyújtanak, kellemes illatú illóolajat visznek magukkal (ez a meseillat :) és mindig elomondanak egy mondókát is. Azt gondolom, hogy a rendszeresség, a mesei visszatérő fordulatok és a megszokott "szertartás" biztonsága a családokban élő gyerekeknek is fontos, az otthonokban élőknek meg különösképp.

A központ nyit a családban élő gyerekek és a környékbeli falvak lakossága felé is: idén 20, családból jövő gyerek is táborozik majd itt (természetesen nekik a tábor fizetős, de jó tudni, hogy erre is van lehetőség!) és családi nyílt napot is szerveznek, ahová bárki bejöhet mesét hallgatni, madarakat nézni.

Mesemondók :) Greguss Laci, Bumberák Maja, és az ELTE mesemondó versenyének helyezettjei :)

Az Aranyhajszál programnak köszönhetően nyolcszorosára nőtt a központ által a gyerekekre fordított idő, az állami gondozott gyermekek 80-100 mesét kapnak, ami nem kevés. A gyerekek 0-22 éves korig járhatnak a meseközpont táboraiba, a cél, hogy akár az egyes gyerekek életútját is végigkísérjék óvodától fiatal felnőtt korig. Wirtz Ágnes azt szeretné, ha a központ olyan hely lenne, ahová a gyermek mindig bizalommal fordulhat. Ez a gondolat nekem nagyon tetszik, hogy nem csak kicsi gyerek korukban, egy-egy tábor erejéig kapnak egy jó élményt a gyerekek, hanem nem engedik el a kezüket később sem, biztos pont lehet számukra a központ. 

Hamar eltanulták a sárkányomat :)

A Meseközpont munkatársain kívül meghívott előadók is beszéltek a mesékkel kapcsolatos munkájukról, a teljesség igénye nélkül a nekem két legérdekesebb előadást venném most ide. Juhász László pszichológus 2003 óta foglalkozik mesékkel, egy olasz meseterápia módszer fordítása kapcsán kezdett bele. Carina Coulacoglou mesetesztjét fordította magyarra, majd Propp, Aarne-Thomson, Uther és mások műveinek, eredményeinek tanulmányozása után dolgozta ki a saját meseterápiás módszerét. A terápia résztvevője megírja a saját meséjét egy kilenc mondatos instrukció alapján, ezt elemzi a pszichológus. A dolog több szempontból működik szerencsésen: valamit írni kell, nem lehet kibújni a feladat alól, a terápia vezetője nem mondja meg előre, hogy mit akar vizsgálni vele (könnyebb őszinteségre bírni a résztvevőt). 

Miért pont a mesét választotta Juhász László? Propp megfogalmazása szerint a mese egyfajta hiányból, szükségletből indul el, ami megfeleltethető az emberek saját szükségleteinek, problémáinak, amiről önkéntelenül is írja majd a meséjét. Ezek pedig megfeleltethetőek a Maslow piramis szintjeinek is. Ezt meg lehet nézni a népmeséken is, hogy a probléma, amiből a mese indul, a Maslow piramis melyik szintje. Érdekes kutatási eredmény, hogy a népmesék és a személyes mesék szükségletei között szignifikáns különbség van. (Ezt már Juhász László nem mondta ki, de én erről arra következtetek, hogy más problémák foglalkoztatták a népmesék születése korában élő embereket, és a maiakat, vagyis saját mesével ma könnyebb és célratörőbb lehet egy ma élő ember problémáit feltárni). 

Végezetül egy gondolat Juhász Lászlótól: "A mesék elzáródott érzelmi csatornát nyitnak meg". 

Családi nyílt nap a Meseközpontban, Tündérkert

A másik nagyon szimpatikus előadó Kádár Annamária volt, ő egy gyermek mesepályázat kapcsán kezdett mesékkel foglalkozni, szerinte a mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének fontos eszköze. Szomorúan tapasztalta, hogy az óvodától az iskola felé haladva csökkenő tendenciát mutat a flow élmény, mind a pedagógusok, mind a gyerekek körében. Az óvónő, tanítónő még megéli, de ötödik, nyolcadik osztálynál már romlanak az eredmények. Mesélt néhány életszemléleti módról is: ilyen a jelen hedonizmus, így él minden kisgyerek, az itt és mostban, nem töpreng a jövőn és igyekezik kiélvezni a jelen lehetőségeit. A jelen fatalizmus ezzel szemben azt mondja: "már úgyis mindegy". S aztán nézhetjük a jövőt célorientáltan, a múltunk pozitív eseményeire emlékezve (vagyis a múltunkról úgy beszélünk, hogy a jó dolgokat említjük, mint mérföldköveket), meg nézhetjük úgy is az életet, hogy a múltról a rossz dolgok mentén emlékezünk. 

A mesehősök mindig célorientáltak és jelenhedonisztikusak: a szegénylegény sose mondja azt, hogy nekem már úgyis mindegy, nem indulok el, és egyébként sincs lovam meg kardom. (Ezért kéne példát venni róluk :) Ez a szemlélet nem csak a mesehősöknél, vagy egyes embereknél, de a nemzeteknél is felfedezhető: a spanyolok, olaszok stb jelenhedonisztikusak, mi magyarok ezzel szemben jelenfatalisztikusak vagyunk, nem vagyunk célorientáltak se, lemondunk magunkról és a múltunkra a rossz dolgok mentén emlékszünk vissza. 

Kádár Annamária a terápiájában részt vevő egyetemistáktól azt is megkérdezte, hogy mik az ő hamuban sült pogácsáik, az öt áldás, amit magukkal visznek az életbe és mik az átkok, amiktől félnek? Sokan meglepődtek, mert nem tudtak öt lényeges, meghatározó jó dolgot mondani az életükből. (Pedig nem kell nagy dolgokra gondolni, lehetne ez egy tanár biztató mondata is egy fontos életszakaszban).  

Konkrét megoldási javaslatot nem kaptunk, de gondolom kinek-kinek magának bőven akadnának ötletei. Meg kéne valósítani végre! 

Nagyon köszönöm, hogy ott lehettem a konferencián és az azt követő családi napon, tényleg izgalmas volt! Nem kis öröm volt számomra, hogy a mesemondó mesteremet, Zalka Csenge Virágot is viszontláthattam. Ő bár most nem tartott előadást, de hamarosan fellép Budapesten és workshopot is tart, szóval ha még mindig nem laktatok jól mesével, gyertek meghallgatni és tanulni tőle! :) 

Csenge mesél

és tanít

Terápiás madarak:

Emu :)

 Miből lesz a kanári?