Ibolyás sütemény, zacher torta és répatorta. Azt hiszem ez volt a választék. Nem, azok a szép színes gombócok a pálcikák végén nem nyalókák, ízre épp olyanok, mintha rendes, szelet süteménybe harapnál bele, de méretüknél fogva lehetőséget adnak, hogy sokfélét megkóstolj... És itt még milyen sok volt belőlük. Aztán rohamosan fogyni kezdtek, amikor Kapitány kiadta a vezényszót, hogy szabad venni belőle. :)
Így lesz az embernek tökéletes napja: reggel még a Madártani Egyesület komoly madarász suli oktatójaként tapostam a havat az ötödikesekkel, túrabakancsban. Hátamon a hetven literes zsák a rengeteg bemutatóanyaggal, néztük az ágon kopácsoló fekete harkályt, délután a Kossuth Kiadó szolgáltatott nekem remek ürügyet, hogy pillangós konttyal, hosszú szoknyában és magassarkú cipőben majszolhassak némi sütit, és könnyed, de igazán hasznos kérdésekkel foglalkozó irodalmi beszélgetésben vegyek részt.
(Sacheres cake pop liofilizált málna szórattal és citromos-ibolyakrémes cake pop mályva szirmokkal)
Megnéztük a kiadó hamarosan megjelenő újdonságait, amik közül leginkább Bűn vagy bűnhődés című könyv keltette fel a figyelmem, mert a pszichológiai témájú könyvek mindig is érdekeltek, de az ismeretterjesztő könyvekbe is szívesen belelapoznék, egy jól használható terepi gombahatározót tudnék mire használni. Úgyis közeleg a szülinapom. :P (Apu, ha olvasod...! :D)
Utána bemutatkozott nekünk a Germánia című könyv szerzője, Gráczer László, vagyis G.L.Thompson. Elsőként máris felvetődött a számomra is ismerős kérdés, hogy kell-e az álnév a szerzőnek. A kiadó válasza szerint műfajfüggő, és leginkább kiadói stratégia függő: egy valódi, magyar nevét használó szerző is népszerűvé válhat, de még mindig vonzza a magyar olvasót a külföldi név. A szerző valódi, magyar nevét ismerők meg boldogan összekacsintanak. Vagy adott szerző különböző műfajban írt könyveit is el lehet választani így. Ez nekem teljesen elfogadható válasz, hogy valaki nem csak azért vesz fel egy nevet, hogy a barátai előtt tetszelegjen, hanem tényleg oka, funkciója van. László álnevét például épp a kiadó segített kitalálni.
répás cake pop-ok narancsos és kék csokiba forgatva a Kossuth Könyvkiadó színeiben. amilyen bizarrul hangzik, annyira finom. a Sweet Lovendertől
A Germánia alternatív történelmi regény, Hitler győzelmét írta meg a szerző. Legnagyobb erényeként azt emelték ki, hogy az író (aki egyébként is történelemtanár) hihetetlen pontossággal utánanézett a legapróbb részleteknek is, valóban létezett emberek személyiségjegyeinek is akár.
Bár a könyv témája tőlem távol áll, de mégis érdekes volt hallgatni a szerzőt, és a szerkesztőt, akivel együtt dolgozott. Épp erről is esett szó, hogy akár magát a szerkesztőt is kevésbé érdeklő témájú könyvvel is tudnia kell dolgozni, meg kell tudnia állapítani, hogy mennyire jó vagy sem. Kezd az a benyomásom támadni, hogy a Kossuhtnak csupa szimpatikus, bölcs szerkesztője van, mert Gálvölgyi Judit után újra egy nagyon jó fej szerkesztőt ismerhettem meg, akivel akár önálló beszélgetést is szívesen meghallgatnék.
Szó esett a kezdő, első könyves írók lehetőségeiről a kiadónál, arról hogyan érdemes megfogalmazni egy, a kiadó számára írt levelet, vagy miket tud biztosítani a Multimédia Pláza. A szintén elsőkönyves Gráczer László egyik leglelkesebb olvasójának épp a Multimédia Pláza vezetője bizonyult.
Amikor már nagyon kezdtünk a süteményre koncentrálni, kicsit megpróbáltam csőbe húzni Gráczer Lászlót. Ma már hajlamosak a kiadók is trendeket követni a témákat illetően, így rákérdeztem, mit tett volna, ha fiókba kerül a Germánia, és ma divatosabb történelmi kort és témát kértek volna tőle. Mondjuk viktoriánus kort némi zombiszerelemmel, hogy a lányok is olvashassák. Hát, nem sikerült ráijesztenem a szemtelenkedésemmel, azt mondta, bevállalta volna, történelemből bármit, de lányregényt azért nem állt volna neki írni. De a kiadó munkatársai hozzátették, hogy valóban tervezik, hogy más témában is kérnek könyvet a szerzőtől, kíváncsian várjuk! :)
Szinte észre se vettük, hogy már zárt a könyvesbolt, úgyhogy még gyorsan váltottunk pár szót búcsúzóul Kapitánnyal, a készítők lefényképezkedtek a megmaradt sütikkel, majd hagytuk pakolni a szervezőket és egy régi, kedves Vándorsólymos játékostárssal elindultunk hazafelé.
Aki szeretné megismerni a kiadó munkatársait, szeretne hasonlóan hangulatos beszélgetésen részt venni, az figyelje a kiadó facebook oldalát, vagy a Pamlag blogot!
... és mééééééééééééég süti:
:D
