2017. január 6., péntek

Könyves óév búcsúztató - 2016 olvasmányai


"Végtelen nagy csönd van, ünneplő, erdei csönd."
213. oldal
Kissé megcsúsztam az évértékelővel, mert a karácsony és a szilveszterezés elvonta a figyelmem az ilyesmiről, de íme, lássuk, mit is olvastam 2016-ban:

84 könyvet olvastam, melyből:

19 valamilyen természettudományos ismeretterjesztő könyv, többnyire madaras, egy kivételével ami paleontológiai

Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a férjemmel esténként felolvasunk egymásnak, én neki valamilyen angol nyelvű mesét olvasok (amivel én gyakorlom az angolt, ő javítgatja a kiejtésem), illetve ő nekem valamilyen ismeretterjesztő könyvet olvas, mert madarakból, természetismeretből mindketten szeretnénk fejlődni. Ez a napi 10 percet foglalkozz valamivel dolog tényleg működik, ha semmi másra nincs időnk egész nap, legalább ilyen "esti mesére" mindig van. 



Visszatérő szerző: Schmidt Egon. A sokadik könyvet olvassuk (újra) tőle, tökéletes karácsonyi alaphangulat-megadó könyve számunkra A madáretető vendégei. Több novelláját olvastuk el karácsony előtt különböző könyvekből válogatva, amik valamilyen téli természetleírások. Schmidt Egont olvasva észrevétlenül tanul az ember, nem kell görcsösen jegyzetelni, mert a könyvekben többször bukkannak fel nagyjából ugyanazok az ismeretek, és mire másodszor-harmadszor hallod, megtanulod. Kedvet csinál kirándulásokhoz, és elhozza a séta, túra élményét az otthon pihenős hétköznap estébe is.

"Lassan oda jutunk, hogy kulacsban kell vinnünk csapvizet, ha kirándulunk a hegyekbe, mert a valaha kristálytiszta patak vize is elszennyeződött."
5. oldal

Kiemelkedő szerző, meglepetés: Sterbetz István. Az első könyvélményem tőle túl száraz és nehézkesen szakmai volt. Egyetemista koromban kezdtem bele az Élő múzeumokba, de félbe is hagytam. Az Őszi vizeken viszont az idei könyvélményeim egyik legkedvesebbikévé vált. 



"Sátor előtt, rőzsetűznél vacsorázok. A szalonna minden zsírját kiizzadta, és üvegesre sült a nyárs végére tűzött hagyma is. A karéj kenyerek lassan megpirultak, így hát falatozhatok. 
A tábortűz hamvad, pislákol. Parázs lesz a lángból, a parázsból hamu, tücskök ciripelnek, időtlen nagy nyugalom van… 
Ilyen a nyár. Ezt adja Vásárhely meg a Tisza, a Barci-rét. 
Belebújok a hálózsákomba, fejem alá szénaköteg kerül párnaként. 
Nincs most egyéb dolgom, mint az eget bámulni, millió és millió közül kivárni a netalán aláhulló csillagot. 
Azt hiszem ez is olyan pillanat, amikor az ember tudja, érzi, hogy most a boldogsággal találkozott."

217. oldal



2 fotós könyv év elején

Mert még mindig szeretnék tisztességesen megtanulni fényképezni, de egyelőre a gépem használati utasítása és a fotós könyvek nem vittek eléggé előre, tanfolyamra meg nincs pénzem, időm sem ismeretem, hogy mire, hova érdemes beiratkozni. Tippeket szívesen fogadok!



25 könyv angolul (ebből kettőt félbe hagytam, mert még túl nehezek voltak).

Az év felfedezése volt számomra, hogy a Dagály utcai Könyvtárban szép számmal vannak angol nyelvű gyerekkönyvek, ami nekem tökéletes gyakorlás és önbizalom növelő. Ráadásul szívesen is olvasom, mert magyarul is szeretek mesét olvasni, így pedig legalább legalizálva van az érdklődés. Nem céltalan időtöltés, angol tanulás! Egy részüket a férjemnek olvastam fel, őt is szórakoztatja. 



kedvenc szerző: Jill Murphy, The Worst Witch sorozatát folytattam 2016-ban is, egy kötet maradt 2017-re. Még mindig sokkal jobban tetszik mint a Harry Potter, sajnálom hogy gyerekként nem találkoztam vele. Ez is boszorkány iskolás könyv, de régebbi mint a HP, és jobban hasonlít az én képzeletemben élő boszorkányiskolára, mint a Roxfort. Jill Murphy főszereplője először is lány, ami engem HP-ban mindig zavart gyerekként is. (Egy kisfiúval eleve nehezebben azonosultam, ráadásul a boszorkányság mint olyan a népmesék és a régi műmesék alapján is inkább lányos, lányokhoz tartozó valami és ezért is idegen volt számomra Rowling világa elsőre. Bár később megszerettem, de elsőre le se emeltem a polcról a könyvesboltban mert "fiú van a borítón"). Miss Cackle iskolája az a hamisítatlan lányiskola, annak minden pöttyöskönyves bájával. De mellőzi az igazán sötét, tragikus dolgokat, ami a HP után szintén kellemes csalódásként ért. Egészen más lelkületű embereknek íródott, sokkal inkább nekem. 

Nagy csalódás: Aprilynne Pike Wings. Valaha még Horvátországban vásároltam a könyvet, csekélyke angoltudással, hogy de jó lesz ez egyszer majd gyakorolni. Tetszett a borító, nagyjából tündéres, biztos érdekes lesz. Hát nem... Kiborítóan erőltetett könyv, de angol gyakorlásnak és sikerélménynek megtette. 



Leltem viszont három sorozatot, aminek jó lenne beszerezni a köteteit. Szintén a Dagály utcai Könyvtárban találtam rá a The ​Little Book Of Elves And Fairies című könyvre és ennek a hercegnős változatára, amik tulajdonképpen szépen illusztrált népmese válogatások. Rettentő szórakoztató volt a Monster ​Stories For Bedtime, aminek a boszorkányos részét már olvastam, és új felfedezésem Lucy Daniels állatorvosos, állatrajongós gyerekregény-sorozata is. Utóbbi amolyan igazi szündiei olvasmány, kár hogy nem fordították le a magyar gyerekeknek is. 

Népmesés kötetek: izalndi, horvát, keleti szláv, görög, magyar (felső-tiszai), szlovák, szlovén. A Mítoszok Csatája miatt igyekeztem több mítoszt is olvasni, egyáltalán arról olvasni hogy mi az a mítosz, erre A mítoszok rövid története egészen megfelelőnek bizonyult.

"A páfrány is azon növények közé tartozik, amelyek bűvös erejüknél fogva használhatnak és árthatnak az embereknek, megjövendölhetik a várható szerencsét vagy a bajt. Erre szolgál nem csak a növény hanem a magva is. 
A páfránymagnak a nyári napforduló idején a legnagyobb az ereje. amikor a legrövidebb az éjszaka, és a leghosszabb a nap."

88. oldal
Szintén a népmese témához tartozik, hogy 2016-ban jelent meg Zalka Csenge Virág új könyve a mesemondásról, a Mesemondók márpedig vannak . Csenge könyvbemutatója és a közös mesélés is nagyban hozzáadott a népmeseolvasási motivációmhoz.

Év vége felé megszaporodtak az olvasmánylistámon a néprajzi könyvek, szintén a Dagály utcai Könyvtár közelsége miatt, ami dugig van velük. Jó néha olyasmit olvasni, ami nem kapcsolódik semelyik tulajdonképpeni munkámhoz, csak úgy önmagáért olvassa az ember. A kedvencem
Dömötör Tekla A ​magyar nép hiedelemvilága című könyve lett, amit azóta be is szereztem saját példánynak. 




Boldog új évet és hasonlóan jó olvasány-élményeket mindenkinek 2017-re is! (És kiránduljatok a Normafára mert télen ilyen szép!)