2016. november 14., hétfő

Tündérek-e a boszorkányok? Ti kérdeztétek




Benedek Elek születésnapja alkalmából Zalka Csenge Virággal és Varga-Fogarasi Szilvivel blogsorozatot indítottunk, Hetedhétfő címmel. Mert mindhárman mesemondók vagyunk, Elek apó szülinapjától számítva egymást követő hét hétfőn jelentkezünk, mesékkel, meséléssel kapcsolatos témákkal. Ez a hétfő az idei Hetedhétfő akció befejező része. A héten ti kérdezhettetek, és minden mesemondó blogger választott néhány kedvencet a kérdéseitek közül, amire megfelel.


Kinek mesélsz?

Most például Neked, aki olvasod! :) De kedvenc közönségeim az alsó tagozatosok, a nagycsoportosok és a felnőttek. Akik szeretik a tündéreket, akik szeretik a manókat, akik szeretik a madarakat... 

Nem tervez-e esetleg a közeljövőben a kőbànyai könyvtàrban mesèt mondani?

Ha hívnak akkor feltétlenül! :)))) 

"Hmmm....hát engem èrdekelne a tündèrek vagy a boszorkányok eredete. Sok mesèt hallottunk már róluk, de èn mèg egyet sem, h mègis h jöttek lètre. Èn kiváncsi volnèk h ti, hozzáèrtők h kèpzelnètek el" 

by Rebi

 A tündérek a mesékben általában szép, jó vagy gonosz, de mindenképp nem evilági lények. Bár némely mesében feleségül veszik őket, de többnyire nem is feltétlenül hús-vér alakok. A boszorkányok ezzel szemben a népmesékben megjelenhetnek hasonlóan nem evilági lényként, de a hiedelmekben boszorkányságot tulajdonítottak valóban létező embereknek is. A különböző látszat ellenére a két lény története mégis kapcsolódik egymáshoz, legalábbis a közép- és délkelet európai hiedelmekben. Pócs Éva, boszorkányhiedelmekkel kapcsolatos vizsgálódásai során arra jutott, hogy ezek sokszor tündérekkel kapcsolatos hiedelmekből és kultuszokból eredeztethetőek. A tündérek valaha egy régi vallás szellemlényei lehettek, akik a kereszténnyé válás során démonizálódtak. A régi hit isteneiből kiszámíthatatlan tündérek lettek, inkább félt, mint tisztelt lények. Egyes tulajdonságaikat átruházták valós emberekre is, ebből lett a boszorkányságba vetett hit. Ilyen módon a tündérek sokszor régi istenekből, a boszorkányok pedig a tündérekből lettek, ha kicsit leegyszerűsítjük a dolgot. 
A témában ajánlanám sok szeretettel Pócs Éva Tündérek, démonok, boszorkányok  című könyvét.






A kékes hajú néni akit a buszon láttam boszorkány?( csak mert szerintem az)/

by Écska 

Az az érdekes, hogy boszorkányból kétféle van, ha a népmeséket és a hiedelmeket vesszük alapul. A népmesékben gyakori, hogy ugyanazt a szót használják mint a hiedelmek, de mégis mást jelentenek. A népi hiedelmek táltosa ember, a mesék táltosa pedig ló. A mesék boszorkányai nem hús-vér emberek, inkább démoni alakok, a hiedelmek boszorkányai viszont valódi emberek, akiknek a régi közösségek démoni képességeket is tulajdonítottak. 

A kortárs boszorkányságról Virág Mező nél lehet olvasni. Ha engem kérdezel, szerintem a mesebeli boszorkányok, a régi hiedelmek, és mai boszorkányság ugyanolyan izgalmas téma. És hogy a néni maga mi, az kívülről szinte meghatározhatatlan, sokkal egyszerűbb megkérdezni tőle, hogy ő minek tartja magát. :)


Miért van az, hogy a toronyba zárt királylány és a szegény ember legkisebb fia valahogy mindig automatikusan bejönnek egymásnak? Egyáltalán mennyi erre az esély? 
by Écska

Van az úgy hogy nagyon nem jön össze a dolog. Vannak olyan variációk, amikor a királykisasszony csak a vándorlegény varázslatos tárgyaira hajt, (bocskor, ostor, láthatatlanná tevő köpönyeg, varázsgyűrű, lámpás stb), és amint hozzájut, otthagyja a legényt csupasz földön és megszökik várastul-varázsszerszámostul, esetleg egy teljesen más férfival az oldalán. Ilyenkor általában a vándorlegény kutyája és macskája visszalopják az elvesztett holmikat, vagy a legény maga csúnya, hosszú orrot növesztő varázsgyümölccsel áll bosszút a hűtlen királylányon, és így zsarolja vissza az elvett tárgyait. Akkor pedig keres magának egy másik, hozzá jobban illő feleséget, nem ritkán alacsonyabb sorból. 

Melyik mesefigura áll hozzá a legközelebb? 

A szláv mesék tündérei meg az izlandi népmesék (öreg)asszonyfigurái. Alapvetően a tündér- és boszorkány figurák bármilyen népmesében. Meg a manók.


Vannak saját meséi? 

Mesélni ugyan nem mesélek saját történetet, de van egy meseregényem, Lea és a viharbanyák

Mi ihlette e meséket? 

Főleg gyerekkori emlékek, az életemben fontos emberek, és túrahelyszínek. 

Hogyan van benne a mese a mindennapjaidban?

Mindenek előtt úgy, hogy rengeteg népmesét olvasok, akár munkába menet metrón buszon. Gyakori, hogy élethelyzetekről is beugrik egy-egy kapcsolódó mese: megoldást ugyan nem feltétlenül ad, de segít elmagyarázni a problémáimat másoknak, vagy egyszerűen egyes konfliktusoknál nevetünk magunkon, amikor meglátjuk a szituációt egy népmesében. Így egy kicsit kívülről, görbe tükörben látjuk az esetet és benne magunkat. 

Mert az tuti biztos, hogy  a királylányok megérzik az ilyesmit! Már a járásodból megmondják, hogy te vagy- e a legkisebb. Ha nem, akkor bukta! Akkor megvárják a tesót. Tudom..nagy lesz a korkülönbség. De végülis a mesék sosem pedzegetik, hogy hány évesek a királylányok. Egy nő életkora amúgy is tabu. by Écska


A fenti életkorral kapcsolatos kérdés az én fejembe is szöget ütött, erre hadd válaszoljak egy nyolc éves kori versemmel:

"Száz egy éves kiskirálylány ablakában álldogál,
Királyfinak kéne jönni, évek óta várja már" ;)

Neten elérhető felvétel ajánló más storytellertől?

by Szilvi

Ajánlom a 2011-es Holnemvolt Fesztiválról a számomra legkedvesebb, tragikus hirtelenséggel elhunyt mesemondót: 



Itt találjátok Szilvi és Csenge eheti beszámolóját!

Mindenkinek köszönöm aki velünk volt az elmúlt hetekben, jövőre újra felköszöntjük Elek apót a mesés blogokkal!


2016. november 7., hétfő

Hetedhéfő - Barangolás mesebeli tájakon

Benedek Elek születésnapja alkalmából Zalka Csenge Virággal és Varga-Fogarasi Szilvivel blogsorozatot indítottunk, Hetedhétfő címmel. Mert mindhárman mesemondók vagyunk, Elek apó szülinapjától számítva egymást követő hét hétfőn jelentkezünk, mesékkel, meséléssel kapcsolatos témákkal. Ezen a héten arról írunk, hogy melyik mesebeli helyre látogatnánk el szívesen.




Ha nem szorítkozunk szigorúan népmesebeli helyszínekre, akkor részemről Középföldére vágyom. Mindig is zavart, hogy a könyvekben, filmekben túlnyomó részben a háborúkról, csatákról, ilyesmikről esik szó, és túl kevés a megismerhető kedves hétköznap. Úgyhogy részemről szívesen elmennék néprajzi gyűjtőútra Középföldére. 

Ha népmesebéli helyszínt kell választani, akkor pedig természetesen egy tündérdombot néznék meg szívesen belülről. Ehhez persze kéne némi bátorság, és mindenféle szabályok ismerete. Feltétlenül vinnék magammal emberi világból való ételt, és némi vasat persze, hogy haza tudjak jönni. 

"És most még valamit látott a gyerek: nem messze oda, az egyik domb fényleni kezdett. Mindjárt gondolta, hogy tündérvár lehet, és csakugyan, abban a pillanatban kettévált a domb oldala! Csodálatos fény áradt a rétre, muzsikaszót hallott meg vidám mulatozás zaját. No, ezt megnézi közelebbről, anélkül már csak nem megy haza! (…) odament hát a dombhoz és bekukucskált. Javában állt a mulatság, arasznyi emberkék táncoltak, muzsikáltak, de olyan gyönyörűen, hogy ahhoz foghatót álmodni se lehet. A legényke sokszor hallotta az öregektől, hogy az ilyen tündérhegy ajtajába valami vasdarabot vagy acélt kell dobni, akkor nem csukódik be. Szerencsére egy nagy varrótű volt a zubbonya hajtókájába tűzve, azt kivette és beszúrta a földbe, ott, ahol a domboldal meghasad. Most már nyugodtan beléphetett, le is ült. A törpék javában ropták a táncot körülötte, mégpedig dudaszóra."
213. oldal

Angol, ír, skót, walesi, cornwalli, izlandi, holland, belga mesék



A mesékben leginkább a tündérvilágok, a tündérek öltözékének, szokásainak minél részletesebb leírásai érdekelnek, ezeket szívesen megnézném persze a saját szememmel is. Na és mindenféle mesebeli varázserdőkbe is szívesen ellátogatnék. Belegondoltatok már, hogy egy tölgyfa 4-600 évig is élhet? Azokban a régesrégi időkben, amikor még nem volt intezív erdőművelés, nem csak egy-egy ilyen fával találkozhatott az erdei vándor, mint manapság, hanem egész erdők lehettek tele efféle matuzsálemekkel. Hát hogyne gyújtotta volna fel a valamikori emberek képzeletét ez az igazi, vénséges fákból álló vadon? 



"Sokáig bolyongott az erdőben, míg egyszer csak egy réthez ért. Nem járt még erre soha. Óriási harmatcseppek csillogtak a virághímes gyepen, édes és mámorító illat csapta meg az orrát. Hirtelen sok-sok apró lábnyomot pillantott meg a fűben. A nyomok egy nagy kört írtak le, és egyetlenegy se vált ki a körből. (…) 
Csakhamar különös muzsikát hallott a távolból, de sehol egy teremtett lélek. Körülkémlelt, és ekkor úgy rémlett neki, mintha a hang abból a pici felhőfoszlányból jönne, amely eddig magányosan úszott az égbolton, és most lassan lefelé ereszkedett a rétre. 
Algon csodálkozva látta, hogy amit felhőnek vélt, az egy csillogó, nagy vesszőkosár. A kosárban tizenkét leányka ült, és lágy hangon énekelte bűvölő dalát. A kosár zökkenés nélkül földet ért. A lányok kiugráltak belőle, körbe álltak és táncra perdültek. Ezüst hangjuk csilingelt a reggeli csöndben."

22. oldal

Indián mesék



És ha kíváncsiak vagytok, hogy hová vágyódik a többi mesemondó, akkor ajánlom Szilvit és Csengét !