2013 könyvekben :)

Mivel az óév végén felszámoltam a különálló könyvesblogom, (a bejegyzések mind átkerültek ebbe a blogba, nem vesztek el), így idén ide írom az olvasmányélményeim összefoglalását is.

Kicsit visszafelé haladva az időben: ez itt én vagyok az idén karácsonyra kapott könyveimmel. Egy karácsonyi szakácskönyv, egy Beatrix Potter (amit azóta tovarukkoltam, mert ez a 3. példányom volt belőle és szebb kiadásban is megvan), aminek viszont nagyon örültem, az Durrelltől A susogó táj, amit még nem olvastam. Ez ritkaság számba megy, hiszen alig van még olyan könyv tőle, amit nem ismerek. Illetve egy Bestseller írókkal készült beszélgetéseket tartalmazó kötet, történetesen van benne Coelho is, de szerencsére Ulickaja is. :D Amit legjobban vártam, Arthur Spiderwick Manóhatározója, azt sajnos mégse hozta a Jézuska, úgyhogy az újév elején majd megrendelem magamnak a hegyes tünde szilikonfülekkel együtt. 

Legutolsó idei olvasmányom pedig a saját meseregényem volt, @Izolda moly minden évben felteszi a kérdést, hogy mi történt veled idén először: nos, idén először adták ki könyvemet, idén először volt egy nagyon jó hangulatú könyvbemutatóm, illetve olvastam nyomtatásban a saját könyvemet. Valamint mások számára szülinapi, meg karácsonyi ajándékká is váltam, 

Itt mosolyog például @mesemoly, aki karácsonyra kapta Lea és a három boszorkány történetét. Ja igen, idén először láttam könyvemet a könyvesboltok polcain, az is érdekes élmény volt! A könyvbemutatóról itt van egy remek beszámoló @Fummietól a kiadó honlapján azóta videó is készült mellé. Utazókönyvként itt lehet rá feliratkozni!

Nézzük sorra a többi idei olvasmányélményem. Mivel több, angol nyelvű tündéres könyvbe is belevágtam, amit még nem volt érkezésem befejezni, ezért ezeket is ide számítom, mert a moly.hu is 2013-ra datálja majd ha befejezem. 

Összesen 36 könyvet olvastam (kevéés!!!) , 5944 oldalt.  

Kezdjük a legkatartikusabb könyvélménnyel: Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan

Nem volt egyértelműen pozitív élmény, mert nem éreztem jól magam a világában és a könyv igazságaival, tanulságaival se értettem egyet, a főszereplővel nehezen és nem szívesen azonosultam. De egyértelműen szuggesztív könyvről van szó, szerettem benne a rengeteg népmesei vonatkozást is. A szövege igényes, a világa sajátos, a cselekménye sodró. 

9 népmesés kötetet olvastam, ebből:

- két magyart

- két indiánt

- két írt, angolul, a párommal együtt

- egy németet

- egy erdélyi szász

- egy vegyes, kifejezetten manó témájút

+ The Fairy Bible, ami inkább hiedelmek gyűjteménye, de meséket is tartalmaz

Visszatérő kedvenc írók (korábbi években sokat olvastam tőlük): Terry Pratchett 2, Varró Dániel 1, Lucy Maud Montgomery 1, Schmidt Egon 1 kötet

18 gyermek - és ifjúsági irodalom kategóriába tartozó könyvet olvastam (műmesék, meseregények, verseskötetek)

ebből kiemelkedően pozitív élmény volt: 

Richard Adams: Gesztenye, a honalapító

Lucy Maud Montgomery: Ezüst Erdő úrnője

Edith Klatt: Rénszarvasok pásztora

Az egyetlen könyv, amit egy éven belül kétszer is elolvastam:

Nemes Nagy Ágnes: Bors néni könyve

egy madaras, egy embertani és egy gyógynövényes szakkönyv (kevés!!! :D)

fantasy: 4

Két könyvet hagytam félbe

Legnegatívabb élmény:

Raymond E. Feist Tündérmese

eléggé küzdöttem vele, mert olyasvalaki ajánlotta, akire egyébként kíváncsi voltam és fontos volt nekem, de hiába. annyira vacak szegény könyv nyelvezete és cselekménye is, hogy képtelen voltam végigolvasni. Viszont lehet benne tündéres ír hiedelmekre és adalék információkra vadászni (pl manós Disney film!) ami érdekes, talán ez volt az egyetlen pozitívuma. 

Bogos Katalin Füttyös

(eleve poénból olvastuk el egy molytalálkozón, de így is megrázó élmény volt). 

Jó tanácsom az elmúlt év tanulságául és az idei évre nézve:

;)

Mindenhol jó de legjobb...

... a Dinnyési Fertőn, főleg, ha nem fagy szét az ember.

Lassan szokásossá válik, hogy az évet a 9. helyi csoport madarászaival zárom. Idén elmaradt az ottalvós téli tábor (amit különösebben nem bántam, mert a rosszul kifűthető elzai faházban én mindig megfázom vagy összeszedek valami betegséget), volt helyette egy remek, langyosnak ígérkező téli nap, beígért kirándulás és hasonló jó dolgok.

Elsőnek is mindjárt ott voltak a tatai vadlúdsokadalmat megszégyenítően látványos mennyiségű ludak és mindenféle színes récék. A tőkéseken kívül üstökös- és barátrécéket is láttunk (a többiek szerint volt kerce- meg kanalasréce is, de ezekről lemaradtam). Nemrég a bécsi természettudományi múzeumban gyakoroltuk a mindenféle kacsákat a kitömött példányokon (az is nagy móka volt, beszabadultunk párommal az állatgyűjtemény madaras részére, ki se jöttünk vagy 3 órán keresztül), most élőben és igazán messziről is megnézhettük őket. Kacsákat nézegetni az egyik legszórakoztatóbb formája a madarászásnak, mert legalább olyan jellegzetes színezetük van, mint az énekesmadaraknak, így könnyű őket megtanulni (szemben mondjuk a partimadarakkal) és még szemet gyönyörködtetően változatosak is. Közben a fejünk felett folyamatosan húztak a vadlúdcsapatok is, mindehhez a kulissza a Fertő szépséges, szerencsére épp nagy, nyílt vízfelülete volt a tavalyi nád között. 

A hálókkal talán kisebb szerencsénk volt, mert nem fogtunk sok madarat (sajnos nekem nem is jutott lehetőség, hogy "madarat szedjek" azaz kibogozgassam a hálóba tekeredett jószágokat), de azért látni is jó volt közelről a mezei verebeket, széncinegét. Legjobban egy vörösbegynek örültem, mostanában az egyik kedvenc madaram, mindig rácsodálkozom a fantasztikus színére. 

Ha valaki esetleg nem ismerné a módszert: a madarászok úgy nevezett függönyhálókkal fogják meg a madarakat. Ezek talán leginkább a merítőhálóhoz hasonlítanak, csak éppen függőlegesen helyezkednek el. Zsebek vannak rajtuk, ebbe potyog és gabalyodik bele a hálónak ütődő madár. A befogásukra azért van szükség, hogy apró fém gyűrűvel megjelölhessék őket, ennek segítségével megismerhessék a visszafogások alkalmával, hogy merre jár, mennyi ideig él egy-egy madár. A kapott adatoknak köszönhetően hatékonyabban tudják védeni a vonulási útvonalakat, a pihenőhelyeket. Nyaranta az ország minden részében tartanak "gyűrűző táborokat", ahol ezt a munkát végzik. A dolognak óriási környezeti nevelési jelentősége is van: hiszen itt a gyerekek nem csak

sokat tanulhatnak a madarakról, hanem egészen közelről is láthatják őket, illetve ha a hálóból kibogozni nem is szabad mindenkinek, de a jelölés után még a legkisebbek is megsimogathatják, szabadon engedhetik a madarat. Nem gondolom, hogy kizárólag ez az egyetlen járható útja a természet megszerettetésének, de maradandó élmény lehet.

A mai napon nem csak gyűrűztünk a Fertőn, hanem kisebb sétát is tettünk, ahol a madaraknak éjszakázó

helyül és költőhelyként szolgáló, mesterséges odukat tettünk ki. Közben Fenyvesi Laci, a csoport elnöke és
fő-fő gyűrűzője sok más érdekességet is mutatott. Mesélt Dinnyés falu történetéről, amiből engem a határban lévő kőkereszt története fogott meg leginkább: ez most a faluból kifelé néz, a régi falu irányába, amit a török dúlás pusztított el. A kereszt igen régi, maguk a dinnyésiek se tudják, ki, mikor állíttatta. Még meg is akarták fordítani, hogy a jelenlegi falura nézzen, de aztán a tanító javaslatára mégis meghagyták a mostani irányban, a régi falu iránti kegyeletből.

Laci rögtönzött növényvizsgát is tartott a jelenlevőknek, mindenféle elszáradt, a kecskék által alaposan megrágcsált kóróból kellett megmondanunk, hogy az melyik növény lehetett friss állapotában. Három gyógynövénytáborral a hátam mögött ez nem is volt olyan lehetetlen feladat, sikerült kitalálnom a cickafarkat, a lóromot, a szamárbogáncsot, a beléndeket és a fehér ürmöt is, csak valamelyik ökörfarkkóró fajt nem ismertem meg. (Nem a szöszös ökörfarkkórót, az könnyen ment volna). Pedig a lóromból meg az ürömből már alaposan befalatoztak a kecskék. 

Mellesleg a kecsék és a rackák ott legeltek a környéken, Laci meg is etette őket és elkísértek bennünket egy darabon. Ha kevesled a téli madárlesre érkezőket, toldd meg a csoportodat néhány kecskével! 

Mindenképp meg kell említenem Kriszta remek palacsintáját, Bogi rendíthetetlen derűjét, meg a párom kitartását, aki bár mégis átfagyott az enyhe téli napon, hősiesen ott maradt velem az utolsó nagyobb sétáig. 

A menetrend szerinti téli madarászat megvolt, jöhet az új év! :) Bár még tartozom a réginek egy könyves, olvasmányértékelős évlezárással is. 

                  (gyűrűző napló, gyűrűző fogó, madárgyűrű füzér, a szaloncukrot meg ismeritek ;)

                                                                       

                                                                             Ernő

        Ha kevesled a téli madárlesre érkezőket, toldd meg a csoportodat néhány kecskével! 

... és rackával is, ha úgy tetszik! :)

Boszorkányból sose elég :) BUÉK! :)

Banyásodó - hajdan és ma :)  önarckép egy barátnőmmel

Nyanyó háza Leával és frugilegával

Borbolya házának belseje

Rajzaim a Derkovits kör kiállításán, 2011

Lea és a viharbanyák - ami a regényből kimaradt

A szerkesztőm javaslatára végül Lea és Frugilega jelenete került az első kisregény végére, eredetileg a Fekete Királyfi sorsáról esett volna szó. A balul elsült boszorkányszombat előestéjén a banyák tervezgetik, hogy milyen varázslatokat visznek majd véghez. Egyikük egy önhitt, fekete hajú, a szerelmes királylányokból folyvást gúnyt űző királyfit akar teáskannává varázsolni. Természetesen amikor megtartják a második boszorkányszombatot, erre is sor kerül:

Az önhitt, gonosz szívű Fekete Királyfi viszont még azon a hajnalon egy szűk, sötét és hűvös helyen találta magát. Kiáltani akart a szolgáiért, de nem jött ki hang a torkán, sőt, mintha nem is lett volna torka! Se lába, hogy a folyosóra szaladhasson, és fellármázhassa a palotát. Dúlt-fúlt magában, és elhatározta, hogy még aznap felnégyelteti azt, aki miatt ebbe a kínos helyzetbe került. De persze még egyetlen teáskannának sem sikerült bárkit is felnégyeltetnie. Reggel a konyhalány megörült, amikor a szép, rózsamintás teáskannát meglelte a kamrában, rögtön el is határozta, hogy ebben küldi fel a királykisasszonynak a reggeli kakukkfűteáját. Szépen egy tálcára állította a királyfiból lett kannácskát. És elhihetitek, hogy egy amúgy is rossz éjszaka után semmivel sem hangolódik jobb kedvre tőle valaki, ha színültig töltik tűzforró teával (hiszen nem volt szabad kihűlnie, amíg fel nem vitték a hétszázhetvenhetedik szobába, a királykisasszonyhoz).

De a királyfi minden szenvedését elfelejtette, amikor felértek vele abba bizonyos a hétszázhetvenhetedik szobába. Baldachinos ágyában, fehér párnáin ott üldögélt a kicsi királykisasszony: égszínkék hálóköntösében, hosszú, kibomlott hajával, alvástól kisimult, békés arcocskájával olyan szép volt, hogy a királyfi menten beléje szeretett. De hosszú-hosszú időnek kellett eltelnie, hogy a Fekete Királyfi végre visszanyerhesse emberi alakját, bocsánatot kérhessen egykori durvaságáért, és feleségül kérhesse. 

Karácsonyi történet, köszönet

Blogon nem szoktam ünnepelni a karácsonyt, most mégis megteszem, mert találtam valamit, ami igazi karácsonyi történetnek való. Egy köszönetről van szó, amivel tartozom valakinek, mégpedig Varró Dánielnek. 

Volt egy legalább két, három éves szakasza az életemnek, amikor egyáltalán nem írtam semmit. Egyetemista elsős koromtól körülbelül harmadikos koromig. Ebben persze az egyetem is szerepet játszott, ahol biológus szakon nem sok ráérő ideje marad az embernek az első néhány évben, de még egy dolog visszatartott az írástól. Gimnázium utolsó két évében volt szerencsém részt venni egy diákírótáborban, ahol épp olyan évetketfogtam ki, hogy divat volt a negatívum, mint téma. A zsűri csak azokat a diákírókat emelte ki, akik valami szörnyű-szomorú-nyomasztó dologról írtak. Csak az volt a jó, ha a világot valami rettenetes helynek láttad, szinte kötelező volt keserűnek és kiábrándultnak lenni. Rám meg mindenki döbbenten nézett, hiába hívtak be egymás utáni két évben is, hogy mit keresek én itt a biedermeier természetleírásommal, derűs, "jókislányos" világommal. Unalmasnak tartották a magyar tájat, fölöslegesen érthetetlennek a madarász szakszavakat. (Bele mertem írni valamibe, hogy "revír"). 

Bennem akkor egy világ dőlt össze, az első év után még igyekeztem, meg akartam felelni, aztán feladtam. Hogy ha tényleg azok és csak azok a jók, amit ők annak tartanak, akkor nekem ezzel az egésszel nincs dolgom tovább. 

Még bőven tartott az én-többet nem - írok korszakom, amikor egy író-olvasótalálkozón, Szegeden találkoztam Varró Dániellel. Egyetemista koromban én olyan lelkesen jártam író-olvasótalálkozókra, mint más rock koncerte. Szabó Magdához és Varró Dánielhez, például. Néhány ismerőssel vitatkoztunk nemrégiben arról, hogy kell-e, hogy lássuk egy író, költő arcát, vagy hogy mi történjék akkor, ha hirtelen magánproblémákkal kezdik bombázni az olvasók egyik-másik szerzőt. Természetesen én is ilyen voltam, én is felnéztem a kedvenc íróimra, költőimre, a személyükért is rajongtam, nem csak a puszta írásaikért, ha érdemesek voltak rá persze. És természetesen ki másnak öntöttem volna ki a lelkemet, mint Varró Dánielnek, a dedikáció ürügyén: hiszen ő is diákíró táborozott annak idején, és ő sem ír naturalisztikus és nyomasztó dolgokat. Tőle kérdeztem meg, hogy akkor mégis helyes úton vagyok-e, és persze elmeséltem neki a fenti történetet. Hiszen éppen ő az, aki költőként is mer őszintén derűsnek, árnyalatnyira sem keserűnek lenni.

 Ő pedig válaszul ezt írta a Bögre Azúr elejébe nekem:

Ezt pedig ma, első könyves szerzőként ezúton is nagyon-nagyon köszönöm! Hogy visszaadta a hitemet és újra írni kezdtem. 

Boldog karácsonyt mindenkinek! :))))

Boszorkányságok :)

Egy kis ajándék a Lea és a viharbanyák, olvasd újra velem!  kihívás játékosainak, és mindazoknak, akiket érdekel a könyvem háttere, a benne szereplő dolgok ihletői. Sohonyai Edit kérdezte a könyvbemutatón, hogy Lea,a  főszereplő kislány ugye én magam vagyok? Természetesen így van, bizonyos szempontból biztosan. :)) Olyannyira, hogy egyik-másik mozzanat, említett dolog egészen valóságos, mint például ez a Boszorkányságok című újság, ami szintén szerepel a könyvben. Nekem valóban volt két barátnőm, akikkel alsó tagozatban együtt boszorkányoztunk, például írtuk ezt, a sajnos később soha ki nem adott újságot, aminek csak a címlapja készült el, meg az alábbi, általam írt cikk. A varjas írásom és rajzom valószínűbb, hogy a Foltos című "környezetvédelmi diákújságba" íródott, amit szintén ugyanezzel az alsós osztályommal, barátnőimmel írtunk.

Könyvbemutatón túl, Tolkien születésnapján innen

Mivel már így is laza két órája ülök a számítógép előtt (és még csak hszekre meg emailekre válaszoltam!!) így megint nincs időm sajnos hosszú bejegyzésre, de hadd osszam meg veletek @Fummie élménybeszámolóját a könyvbemutatómról, illetve a kedvenc képemet! :))

@Fummie a moly és könyvesblogger így élte ezt meg: http://fummiekonyvtara.blogspot.hu/2013/12/konyvbemutaton-jartam-2.html

családi pezsgőzés a bemutató után. :)))

további képek Rigó, a mesemondó facebook oldalán 

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.252535881569434.1073741832.245851205571235&type=3

Mindenkinek szívből köszönöm, aki eljött, én csudajól éreztem magam! :))

Újabb beszélgetés velem

Rohamosan közelít a könyvbemutatóm! :) Ennek kapcsán beszélgetett velem @SpiritBliss , a Könyvmolyképző Kiadó egy másik szerzője. Az alábbi fotón pedig személyesen Frugilega néném üldögél, a bemutatón ő is ott lesz! :)) (anyukám varrta) 

interjúúú: http://spiritblissinterjublog.blogspot.hu/2013/12/regi-uj-boszorkanyok-lathataron.html

Boszorkány röpte - Luca napra :)

Önarcképem boszorkányokkal

Így repülnek a magyar boszorkányok

Borbolya néne

Variáció seprűttartásra

Beszélgetés velem a kiadó honlapján :)

Tessék olvasni eztet itt! :)

http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/interju-lovranits-julia-5308.html

Külön örömömre szolgált, hogy a kiadó nevében egy régi kedves játékostársam, Bökös Borbála keresett meg, aki már az első Aranymosás játékban is szimpatikus lett számomra, ráadásul jól is ír! :) Idén ő is nyert, a Szmirkó című regényével, talán legközelebb én beszélgetek ővele az új könyve kapcsán? :) 

Szóval ezúton is köszi Bori, a lelkiismeretes és tényleg igazán rámfigyelős kérdezést, jólesett! :))

ui.: először nem jól tettem ki a linket, most már rendben van!

Rajzaim a meseregényemhez

Frugilega (fekete ruhában) , Borbolya (lila ruhás) , Herta (középen)

Boszorkányszombat

Nyanyó háza

Nyanyó háza a fehéroroszországi színes faházak alapján

Lea és a Viharbanyák - Könyvbemutatóm :)

A korábban A varjasboszorka című kéziratom végül a kiadóban a Lea és a Viharbanyák címet kapta a kiadóvezető javaslatára. Az itt látható borítótervet Szőnyi Gergely készítette, a könyv a bíbor pöttyös sorozatban jelenik meg ifjúsági irodalomként, de én már nyolc éves kortól is ajánlom! :)

és ....


hurrrrrrrá lesz könyvbemutatóm! :))) Amire minden érdeklődőt szeretettel várok.

itt:

KMO - Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház, Teleki utca 50.

ekkor:

december 18. 17:30- 18-30 ig

https://www.facebook.com/events/417683921692199/?ref_dashboard_filter=calendar

Ami biztosan lesz: boszorkány ujjak sütemény, felolvasás a regényből. És aki velem beszélget mesékről, mesemondásról, regényírásról és madarakról: Sohonyai Edit írónő, a Macskaköröm és a Kockacukor szerzője (többek között). :)

Edit régi kedves ismerősöm, az ő kérésének eleget téve kezdtem írni a regényt.

a könyvből felolvas Kovács Marianna mesemondó és Deák Adrienn a Magyar Tolkien Társaság munkatársa.

a könyv előrendelhető: http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/lovranits-julia-a-varjasboszorka-6500

nekem pedig lett írói-mesemondói facebook oldalam: https://www.facebook.com/rigothestoryteller


Hamarosan jön egy beszélgetés is velem! :)