2012. szeptember 13., csütörtök

(Gyerek) könyvek - a mesemondó ajánlásával



Középiskolás koromban természettudományi tagozatos osztályba jártam, de mivel féligmeddig bölcsész is vagyok, hiányoztak a hasonló érdeklődésű társak.  Nosza, leltem is egy oldalt a neten, ahová hasonló korú fiúk-lányok írtak, tették fel a novelláikat, verseiket, véleményezték egymást. Ez volt az iromuhely.hu, jóval a későbbi, nagy és népszerű közösségi oldalak megjelenése előtt. Napi szinten irkáltunk egymásnak a fórumon, anyukám meg azzal ugratott, hogy ki fog derülni, hogy az egész oldal mögött egy ember áll, aki biztosan kitalálta a többieket. :P Szerencsére hamarosan kiderült, hogy nincsen így: a díszes társaság egy részét ugyanis meghívták az Írószövetség sárvári diákíró táborába, amire addig egész évben készültek. Ez nekem olyan volt, mint egy valóra vált mese, amikor mindaz, amiről a többiek meséltek, és ők maguk is, hirtelen ott vannak a valóságban. Köztük volt egy lány, aki egyrészt nagyon szépen tudott gitározni meg énekelni,másrészt amíg a többiek szétcsapták magukat a hirtelen jött szabadságtól, és igen gyorsan lerészegedtek, mi fél éjjel remekjót beszélgettünk a cserépszavazásról, annak hamisításáról. Bár később ritkán találkoztunk, sokat chateltünk, emaileztünk egymással, mert mindig nagyon érdekes dolgokról mesélt és mesél nekem és remek könyveket ajánl. Mostanra ő lett a mesemondó mesterem. és még mondja nekem valaki, hogy életre szóló barátságok nem kezdődhetnek a neten! :)



                                                             (Fotó: Vértesi Maya


"Szeretem az olyan könyveket, amik nem negédesek. Sok mai gyerekkönyv alulbecsüli a gyerekeket. Minden nagyon aranyos és egyszerű, és nincs semmi konfliktus bennük. A gyerekek sokkal többet képesek megérteni, mint gondoljuk, ezért mesemondóként is általában a közönség életkora "fölé" célzok. " Zalka Csenge Virág

Még pár szóban arról, hogy ki ő és mi mindennel foglalkozik:
 
Zalka Csenge Virág Magyarország első nemzetközi mesemondója. A világot járva meséket gyűjt és meséket mond, három nyelven, és mindenhová magával viszi a magyar történeteket. Eredeti végzettségére nézve régész, ami remek alapot szolgáltat történelmi legendák meséléséhez és történelmi regények írásához. Repertoárjában megtalálhatók mítoszok, legendák, népmesék, irodalmi történetek, versek, balladák, családi és személyes sztorik, és a nemzetközi mesemondás megannyi más műfaja. Jelen pillanatban Fulbright ösztöndíjjal az Egyesült Államokban tartózkodik, nemrég szerezte meg mesemondó mesterdiplomáját az East Tennessee State University "Storytelling" szakán. A mesélésen kívül foglalkozik írással, szerepjátékkal és játéktervezéssel, hagyományőrzéssel, vitorlázással és íjászattal, valamint bevallottan kontratánc-függő.  



Rigó: Jól gondolom, hogy először könyvben olvastál arról, hogy a mesemondó, mint foglalkozás létezik/létezett? Vagy rögtön valóságos példaképet találtál?


 A Tarkabarka Hölgy:  Könyvben. L. M. Montgomery: A mesélő lány című könyvében, azon kívül, hogy a szülők meg a nagyszülők meséltek nekem, de ők nem hívták magukat mesemondónak.

Rigó:  Az egy jó könyv. Arra nem emlékeztem, hogy konkrétan mesemondónak hívja magát, csak hogy családi történeteket mesél főleg. Csak nem te is azzal kezdted? 

 A Tarkabarka Hölgy:  Nem, a mesélő lány egy csomó legendát is mesélt, meg sztorikat, amiket ő talált ki. De persze a családtól hallottam egy csomó családi történetet, bár az sohasem merült fel bennem, hogy meséljem is őket.

 Rigó:  A mesélő lányt hány évesen olvastad? Hogyan változott az irodalmi ízlésed gyerekkorodtól mostanáig? (Fő vonalakban. Téged ismerve: hogy jut el valaki a Gyűrűk Urától a képregényekig, mi volt a Gyűrűk Ura előtt? Montgomery?) Személyiségformáló, "mérföldőkő" típusú könyvek?



 
 A Tarkabarka Hölgy:  Azt, hogy hány évesen, fogalmam sincs, biztos, hogy tizennégy éves korom előtt. Az első nagy könyv, amit imádtam, a A Végtelen Történet  volt, aztán jött az egész Anne sorozat. A Gyűrűk Ura viszonylag későn, olyan tizenhat éves korom környékén, Harry Potter akkor, amikor a harmadik könyv megjelent magyarul, a Gyűrűk Urát ki is nőttem elég hamar. Kiskoromban, tizennégy és tizenhat között valahol szégyenletesen sok Star Wars regényt is olvastam. Azt hiszem tizenhárom-tizennégy voltam, amikor történelmi regényeket kezdtem olvasni. Mika Waltaritól olvastam rengeteget, Edward Rutherfurd-tól a Londont. A Szinuhe volt a másik nagy kedvencem, Mary Renault -tól a Thészeusz ifjúsága, Apolló maszkja, meg a Last of the wine. Harry Potter negyedik részétől már sokat olvastam angolul. 14-15 éves koromtól olvastam rengeteg mitológiát, Istenek és Harcosok, Kerényi-féle Görög mitológia .

 Rigó:  Innen már egyenes út vezetett a Trónok harcához meg a képregényekhez?

 A Tarkabarka Hölgy:  Áh, azok jóval később jöttek. A Trónok Harca konkrétan tavaly, amikor elindult a sorozat, nem bírtam kivárni a következő epizódot, úgyhogy a nyitó rész után egy hét alatt lenyomtam az első könyvet, de persze azt is azért szeretem annyira, mert tulajdonképpen történelmi regény, és én nagyon szeretem a történelmi regényeket. Képregényeket az után kezdtem olvasni, hogy hazajöttem Amerikából, mondjuk 22 évesen. A Fables volt az első, aztán a teljes X-men, sok sok Marvel; de még mindig a Fables a kedvencem.



 
Rigó:   Gyerekkori kedvencek?

 A Tarkabarka Hölgy:  Egészen kicsi koromban Mary Poppins volt a nagy kedvencem, Gianni Rodari Jácint úrfi -ja. Óóó pöttyös könyvek! Nyakigláb Apó  és Kedves Ellenségem, meg a Kölcsönkért szülők .
Kedvenceim voltak még az Emberke, az Elvitte a manó

Rigó Azt te javasoltad nekem.

 A Tarkabarka Hölgy:  Azt rengetegszer olvastam!  Szerettem még a Keménykalap és Krumpliorr című könyvet.  És a FECSKÉK ÉS FRUSKÁK !!!! Azért kezdtem el vitorlázni.
 Rigó:   Legkorábbi kedvenc, amire vissza tudsz emlékezni?


A Tarkabarka Hölgy:  Sok volt a saját történet. A Süsü volt az első könyv, amit magamtól elolvastam.
Betűzni meg a Mesél az Erdő  sorozaton tanultam. Az még mindig a kedvencem. Marék Veronikától csak a Kipp-kopp volt meg, a gesztenyézést szerettem. Még volt egy, a Diogenész hordója , amiben görög mítoszok voltak gyerekeknek.

 Rigó:  Helyes címe van, de nem ismerem sajnos.






Rigó:  A mesél az erdő viszont nekem is megvan, néhány hónapja olvastam újra.
Akkor már gyerekkorodban is találkoztál népmesékkel. Akkor is szeretted őket?

 A Tarkabarka Hölgy:   Érdekes, kiskoromban is a nemzetközi népmesék tetszettek, a magyarokból keveset szerettem. Az Arany, Ezüst meg a Piros mesekönyv Benedek Elektől ugye vegyes, abban van mindenféle.

 Rigó:  Van olyan mesehős, aki példaképed/ideálod? Lehet regényhős, legendabeli alak...

 A Tarkabarka Hölgy:  A Mesélő Lányon kívül?
 Rigó: Az egyik regényedben szereplő Macsek, aki egyfajta alteregód is, mennyire hasonlít a mesélő lányra? Vörös haj, harciasság…

 A Tarkabarka Hölgy:  Egyáltalán nem.  A Mesélő Lányt én mindig barnának képzeltem el, szerintem. De persze nekem Éowyn is fekete volt egész életemben. Macsek eredetileg egy MAGUS karakter volt. Az egyik első MAGUS karakterem.

Rigó:  Van is ezzel kapcsolatban is kérdésem. Szerepjáték-irodalom-mesemondás. Téged ismerve ez a három kapcsolódik. Hogy erősítette egymást nálad?

 A Tarkabarka Hölgy: A szerepjáték nagyon jó gyakorlat volt a meséléshez, erre mostanában kezdek rájönni. Persze jóval azelőtt kezdtem játszani, hogy tudtam volna, mi az, hogy mesemondó.

 
Rigó:  Ha most lenne gyereked, mit olvasnál neki?

 A Tarkabarka Hölgy:  Attól függ mennyi idős, de én főleg mesélnék neki.


 Rigó:  Legyen 5-8 és 10- 12 éves.

 A Tarkabarka Hölgy:  A saját gyerekkori kedvenceimet biztos előveszem majd a gyerekeimnek. Sokat én is anyától kaptam, pl. Fecskék és Fruskák, pöttyös könyvek, a Mesél az erdőt, Csukás Istvánt. Nem egyszerű olyan új gyerekkönyvet találni, ami nekem is tetszik (tudom, a hugi miatt). 10-12 az gyakorlatilag felnőtt, nekik már mehet a Végtelen történet. Ideát a 12 évesek már vígan a Hunger Games-t olvassák.

 Rigó:  Általánosságban véve szerinted milyen a jó gyerekkönyv? Amit gyerekként szívesen olvastál volna.

 A Tarkabarka Hölgy:  Szeretem az olyan könyveket, amik nem negédesek. Sok mai gyerekkönyv alulbecsüli a gyerekeket. Minden nagyon aranyos és egyszerű, és nincs semmi konfliktus bennük. A gyerekek sokkal többet képesek megérteni, mint gondoljuk, ezért mesemondóként is általában a közönség életkora "fölé" célzok. Abból tanulnak, motiválja őket, hogy új dolgokat tanuljanak és megértsenek. Persze ez akkor ideális, ha ott a mesemondó vagy a szülő, és el lehet róla beszélgetni.
Érdekes, mert így felnőtt fejjel, mesemondóként látom, mi fogja meg a mai gyerekek fantáziáját. Percy Jackson pl. nekem felnőtt fejjel egyáltalán nem jött be, de a kölykök imádják, és látom rajtuk, hogy hirtelen mindenük a görög mitológia, és ez jó. Tanulnak belőle. Vagy Narnia, szintén felnőttként olvastam, a végére jobb lett, az eleje nem tetszett, de látom, mi benne az, amit imádtam volna, ha tíz évvel korábban olvasom . Gondolkodásra motiválás.



Rigó: Mármint?

 A Tarkabarka Hölgy:  A cél nem az, hogy könnyű legyen olvasni, hanem az, hogy arra motiválja a gyereket, hogy ne hagyja abba az olvasást, akkor se, ha bonyolult. Nem a könyvet kell lebutítani, hanem a gyereket okosítani.   

 Rigó:  Nagyon érdekeset írtál arról, hogy Amerikában a gyerekek választják a kötelező olvasmányaikat. Tudnál erről pár szót mondani?

 A Tarkabarka Hölgy:  Igazából más itt a rendszer kötelező olvasmányok terén. Nagyrészt az irodalomtanár választja őket, nincs egy megadott kötelező lista. Nyaranta minden könyvtár tart egy ún. Summer Reading Program-et ami egész nyáron zajlik, és a gyerekek pontokat kapnak minden elolvasott könyvért, együtt olvasnak a könyvtársban stb. Most itt azt láttam legutóbb, hogy jöttek a gyerekek a könyvtárba kis füzettel. De ahelyett hogy könyvek lettek volna feladva, műfajok voltak. Olvass el 1 sci-fit, 1 történelmi regényt, 1 népmese-gyűjteményt stb.

 Rigó:  Jól hangzik.

 A Tarkabarka Hölgy:  A lényeg, hogy nagyobb szabadságuk van, és több motiváció, hogy bemenjenek a könyvtárba.

(Fotó: Vértesi Maya

 "A cél nem az, hogy könnyű legyen olvasni, hanem az, hogy arra motiválja a gyereket, hogy ne hagyja abba az olvasást, akkor se, ha bonyolult. Nem a könyvet kell lebutítani, hanem a gyereket okosítani. " Csenge   



 Rigó:  Hol mesélsz legközelebb? És itthon mikor lesz legközelebb Holnemvolt kávéházi mesélés?

 A Tarkabarka Hölgy:  Hivatalosan október elején nyílik meg itt az új művközpont, ott naponta fogok mesélni. Holnemvolt kávéház szeptember végén lesz, egészen pontosan szeptember 26–án. Hirdetjük majd a facebook oldalunkon is.

Rigó: Köszönöm szépen a beszélgetést!


Még egy érdekesség a kötelező olvasmányokról Csenge blogján.Csenge honlapja pedig itt 

2012. szeptember 9., vasárnap

Növényismeretet, szeretettel - túra Ócsán


 "Őszi kikerics nyílott a kicsiny tisztásokon s ott jártam e tündérek között, minden ízemben zsibongva, boldogan. Eltűnődtem a magányos élmények határtalan gazdagságán és megértettem azokat, akik inkább választották a kertet, vagy a könyvtárszobát, mint a szószéket és a csatatereket." Hamvas Béla
 



Szegény Hamvas Bélát csak azért citáltam ide, hogy vitatkozhassak vele, ami a magányos élményeket illeti. Én újra és újra a közösségi élmények határtalan gazdagságát élem meg, ma épp egy kikericses mezőn. És cseppet sem bánom, hogy nem magányosan jártam arra. A természet szépsége önmagában is sokat ad persze, de ha ehhez még hozzátesz valamit az emberi jókedv, szeretet, az semmiféle magányosan átélt természeti csodával nem veszi fel a versenyt. 


(igen, az a sok pici fehér valami mind őszi kikerics!!! :)) és ez csak egy része volt) 
 
dr Babulka Péter gyógynövényismereti túráján vettem ma részt, az ócsai tájháztól indultunk, ami önmagában is gyönyörű, majd megnéztük a környező védett területek növényvilágát. Nem először járok itt, már tavaly ősszel is részt vettem ezen a kiránduláson, Péter halimbai táborában is kétszer voltam már.




Péter először szabadkozott a nagy szárazság miatt, hogy sajnálja, hogy alig látunk majd valamit miatta, ehhez képest mi igazán azt éreztük, hogy sok mindent sikerült megmutatnia. Itt van mindjárt az a rengeteg őszi kikerics, ami hatalmas területeken nyílt, közte ott voltak az Ócsán jellegzetes fehér változatai. De láttunk szép, rózsaszín sziki cickafarkat, borzas füzikét, kornistárnicsot... a tájház fűszernövényeit is megnéztük, megkóstoltuk. 





Azt szeretem Péter táboraiban és kirándulásaiban, hogy a szakmai program és az esztétikai élmény mellett egy egész csomó érdekes embert ismerhetek meg. A halimbai táborban, ahol mindenki magának főz, valóságos gasztronómiai táborrá szoktunk változni, mert a táborban összeverődött dietetikusok, természetgyógyászok, mezei vegetáriánusok nagyon különleges ételeket főznek, amiből nem átallanak kóstoltatni a többiekkel sem. 



 De mindenki hozzájárul valahogy a táborhoz, kiránduláshoz, ki mihez ért: a mai kiránduláson például volt egy masszőrünk, aki nekiállt a kirándulás végén megmasszírozni az egyik fáradt túrázótársát. Én összeakadtam egy lelkes, autodidakta madarásszal, és bepillantást nyertem egy informatikus érdekes projektjébe: androidos telefonra letölthető  gombahatározót készített szakértő segítségével, ilyesmit tervez növényekről és madarakról is. 


egybibés galagonya

Az alaphangulatot persze mindig Péter töretlen jókedve adja meg: szeretettel üdvözöl régi barátot és új ismerőst, mindenkihez van egy kedves szava. Sokan kizárólagosan a szakmai tudást tekintik egyedüli értéknek, én viszont úgy gondolom, hogy ha ehhez még emberszeretet is társul, az ér igazán sokat.  


Zsolték lelkesen figyelnek. :P

A kirándulásból visszatérve az ócsai tájháznál idén is hideg bodzaszörppel fogadták a megfáradt csapatot. Nem volt igazán hosszú túra (egyes becslések szerint kb 8 km), de azért mégis jólesett leheveredni a nádtetős házak elé a fűre, csak úgy nézni az eget meg a templomtornyot, és eltűnődni azon, hogy bár el se kéne mozdulni innen soha többé. A napsütötte udvarról, meg az olyan sokféle és szerethető emberek közül. 


kornis tárnics













2012. szeptember 7., péntek

Grimm Projekt








200 éve történt, hogy a Grimm testvérek összegyűjtötték a ma már sok országban közismert meséiket. Erre emlékeznek mesemondók a világ minden tájáról. Mindenki a saját nyelvén mesél egy-egy népmesét, a műsoraik meg is tekinthetőek egy közös blogon, a projektet egy kedves barátom és mesemondó mesterem, Zalka Csenge koordinálja.

A tél folyamán végigolvastam a Gyermek- és családi meséket, a mesék többsége szerintem túl véres vagy túl közismert volt. Nem értek egyet azokkal, akik szerint a "megháziasított" mesék helyett az eredetieket kell mondani a gyerekeknek, nyomasztó, szomorú történeteket nem szívesen mesélek. De találtam két meglepően kalandos, kidolgozott, inkább műmese szerű mesét, meglepő módon hasonló a címük és mindkettő libapásztorlányról szól. Az egyiket már feldolgozta valaki egy könyvben, A libapásztorlány című meséből írták meg a  A suttogó című könyvet, érdemes elolvasni, ennek is vannak kissé nyomasztó részei, de különben nagyon helyes lányregény. Tökéletesen követi az eredeti Grimm történetet, csak még inkább megismerhetjük a szereplőket. 
Az én választásom a A libapásztorlány a kútnál című történetre esett, mert ezt még nem olvastam sehol a Gyermek- és családi mesék köteten kívül, de eléggé eredeti sztori, jó lenne, ha ezt is megismernék az emberek. Nem unásig ismert fordulatok vannak benne, humoros, és van benne egy nagyon jó fej boszorkány. :) A másik mese, amit a Grimm Projektre feldolgoztam, már közismertebb, A hét holló vagy A csókalányok, illetve A hét hattyú címen lehet ismerős. Én ennek a mesének mondtam el egy saját változatát, a történetben szereplő állatokat kézjelekkel játszottam el, amit a gyerekek is velem együtt csinálhattak. A segítségemre voltak és közönségként közreműködtek a székesfehérvári Munkácsy Mihály Általános Iskola diákjai, ez úton is köszönöm nekik és Ági néninek is! :) (Sőt, abban a szerencsében volt részem, hogy A csókalányokat ugyanabban az osztályteremben mesélhettem, ahol valaha én magam is alsó tagozatos voltam, a volt tanító nénim mostani osztálya volt a közönségem :)) Nagy élmény volt!) 

Zalka Csenge jóvoltából pedig a videofelvételek már fel is kerültek a nemzetközi mesemondós blogra:





( John Bauer illusztrációja A libapásztorlány a kútnál című meséhez)

( A libapásztorlány a kútnál végénél érdemes belepörgetni, amikor a gyerekekkel kvízt töltetünk ki a boszorkányokról, sajnos utólag vettem észre, hogy a vágatlan felvétel került fel, de most már nagyon örülök, hogy végre sikerült kitenni egyáltalán és nem akarok tovább alakítani a dolgon). 

A blogra még nem tettem ki ezt az interjút sem, amit a moly.hu -s barátaim készítettek velem. Beszélgettünk mesemondásról, boszorkányokról, mesékről is. :) 


És még néhány, szerintem gyönyörű illusztráció közismert Grimm mesékhez,  biztosan rájöttök, melyik kép melyik meséhez tartozik! :) (Sajnos nem tudom, hogy ezeket ki készítette, de nagyon szépek).









2012. szeptember 5., szerda

Rukkola




Egyszerűen muszáj ezzel a képpel kezdenem, bocs. Anyuék lassan kezdenek beletörődni, hogy a korszellemnek megfelelően a saját lányuk is folyton a számítógép előtt ül. Kezdetben még próbált szegény anyám tiltakozni azonnaltöröldmagadaziwiwrőlmertmicsodaexhibícionizmus meg pfuj facebook, pfuj bármi ami on line... Azóta viszont egyrészt apu is regisztrált facebookon, és meggyőzte, hogy tök veszélytelen és jópofa dolog (heló Apa, tudom, hogy olvasod! ;D) meg elkezdtek érkezni a könyvek postán... És a könyvek nem csak az én számomra magyaráznak meg mindent. 

Kezdetben vala a Nagykönyv honlapja, majd jött a moly.hu, mint remek jó könyves közösségi oldal, de voltak (és vannak) jópofa, kreatív rajz- és írópályázatok különböző kiadók jóvoltából. Volt egy szuper rajzolós kiírása a Pongrác kiadónak, de szerettem a Kossuth Kiadó meg a Könyvmolyképző pályázatait is. Volt itt minden, idézetgyűjtés, regénypályázat látványszerkesztéssel, írások régi fotókhoz... Mindig van valami, amivel az ember lánya szórakoztathatja magát. 

A legújabb őrület a rukkola.hu. Ha jól értelmezem a nevét, akkor a salátáról vagyon elnevezve, mégpedig azért, mert mindenki hozzáad valamit, szóval olyan, mint egy vegyes saláta. Magánemberek regisztrálnak az oldalra facebookon keresztül, majd felteszik a megunt könyveiket, és cserélgethetik egymás között. Mindenki teli van nagyszülőktől, nagybácsitól-nagynénitől-voltbarátnőtől kapott, nagy kínosan elfogadott, de sose olvasott könyvekkel, vagy ifjúkori tévedéskönyvekkel, amiktől már jó ideje szeretne megszabadulni. Itt a remek lehetőség, hogy valakinek örömet szerezzünk vele. Ha feltöltöd a könyveidet, pontokat kapsz értük, (könyvenként 1 pontot), ha valaki lecsapott rájuk, és sikeresen postáztad (vagy személyesen átadtad) neki a könyvet, akkor további 4 pontot kapsz (könyvenként 4-et), és 5 pontot máris beválthatsz egy másik könyvre, vagyis kérhetsz könyvet valaki mástól. A feltöltött könyvekből akkor is gyűjthetsz pontokat, ha az adott könyvet épp senki nem happolta, (vagyis kérte el tőled), de te csak akkor kérhetsz könyvet mástól, ha legalább egyet már postáztál valakinek. Egy könyv továbbpasszolása (és a könyv célba érése, persze) további 3 könyv happolására jogosít fel, amennyiben van elég pontod. 


(tőlem happolt!) :))

Passzolás előtt nem kötelező, de illendő dolog a könyv állapotáról tájékoztatni a happolót: használt, tehát általában antikvár minőségű könyvekről van szó, így egy apró gyűrődés, megsárgult lap, kopásfolt bocsánatos bűn, van, aki a leselejtezett könyvtári példányokat se bánja, de érdemes előtte rákérdezni, hogy ne kapjon az ember méltatlankodó levéláradatot. Ugyanígy érdemes rákérdezni a könyvek állapotára ha te happolsz mástól. Elküldeni leginkább postakész borítékban érdemes, de ha történetesen egy városban laktok a másik illetővel, személyesen is át lehet venni. A moly.hu -n pedig önkéntes könyvfutár lehetőség is van. 
Ha nincs fent a könyv, amit meg szeretnél szerezni, akkor sem érdemes elkeseredni: ha rányomsz a "happolom" gombra, felajánlja neked, hogy bár nincs meg a könyv, beírhatod, hogy "happolnám", és ha valaki feltesz egyet, akkor értesít róla emailben. Gyorsan csapj le rá, mert esetleg sokan mások is várakoznak a könyvre, és azé lesz, aki a leghamarabb a "happolom" gombra kattint. Népszerű könyveknél ez néha perceken, másodperceken múlik, de azért nem általánosságban ennyire kiélezett a helyzet. Szépirodalom, régi pöttyöskönyvek, szakkönyvek általában hozzáférhetőek lassabb tempójú nettel és ritkábban a számítógép előtt ülő embereknek is. De aki nagyon divatos könyveket, Harry Pottert, Gaimant, vagy valami hasonlót szeretne, annak nem árt, ha sms értesítést állít be az emailek küldéséről, vagy szorgalmasan nyomkodja az F5 gombot a legutóbbi rukkolásoknál, ha van egy kis ráérő ideje.


(én rajzoltam, a happoló kiszínezte)


 A rukkola oldal szerkesztői néha arra is adnak lehetőséget, hogy az ember happ bónuszt, vagy plusz pontokat nyerjen.  Van nyerési lehetőség "happ szerdán", "pont pénteken", de happ bónuszt kaptam már egy általuk írt történet folytatásáért . 

 Az egyik legújabb lehetőség, hogy a Vöröskereszt irodáiban leadott nyelvkönyvekért kaphatunk plusz pontot, ha erről fotó is készül és elküldjük a rukkola csapatnak emailben szeptember 20-ig. (csapat  kukac rukkola.hu). Én épp ma voltam a székesfehérvári Vöröskeresztnél, ahol ez a fotó készült:


Egy nagyon kedves, kb velem egykorú lányzó vette át a könyveket, a fotót is elkészítette, és nagyon megörült az akciónak, mivel mit sem tudott róla, hogy az embereket ilyen jó dolgokkal motiválják, hogy menjenek oda hozzájuk. Jó kis beszélgetés kerekedett a dologból, ígérte, hogy lehet, hogy ő is regisztrál az oldalon. :)

Itt a rukkola fennállása óta happolt szakkönyveim egy részét láthatjátok. Valójában ennél jóval több könyvre tettem szert, konkrétan ennyire , itt csak a szerzett bioszos szakkönyvek egy része. Ezek közül a madarasat már tudtam is használni a nyári gyerektáborban. :) (A távcsövet nem adták hozzá, az a sajátom volt eredetileg is). 




A moly.hu -s könyvcseréknél már megszokott módon nem egyszer a kért könyvön kívül apró ajándékok is kerülnek a borítékba a passzolt könyv mellé (ha épp nem túlterhelt a rukkoló). Az alábbi könyvet én küldtem valakinek, és az én kezem munkája a harapós könyvjelző a csücsökben. Az ötletes fotót a könyv újdonsült tulajdonosa készítette. 




Az alábbi szépséget pedig egy nagyon kedves moly.hu -s ismerősömtől kaptam, @Lahara ilyen gyönyörűen címezi a leveleit, a könyvjelzőt pedig ő maga rajzolta. 



Néha vannak negatív tapasztalatok is, ilyen nagy tömegű embernél mikor nem fordul elő, hogy néhányan megázott könyvet, ebookot vagy egyáltalán semmit sem kaptak, de a mérleg inkább pozitív irányba billen. 

Végezetül egy moly.hu -ról lopott remek kép: 







bónusz jótanács: ha valamit nem értetek az oldal működésével kapcsolatban, további kérdésekkel érdemes a már rukkolázó ismerőseiteket zaklatni a rukkola.hu facebook oldalának bombázása, vagy a rukkola csapatnak írt levelek helyett. Ha az illető nem tud segíteni, csak második körben érdemes a rukkola csapathoz fordulni, hogy annyival is kevesebb bajuk legyen velünk. 





2012. szeptember 2., vasárnap

Cselekvő természetvédelem - élőhelykezelés Pándon

Hajnali 5 óra 15 perc. A kialvatlanságtól és az általa okozott hányingertől szólni nem bírok, nyomorultul intek a taxisofőr hangos "Jóreggelt!"- köszönésére válaszul. 70L-es túrazsák, sátor, plusz kishátizsák nálam, valahogy kivánszorgok a kapun. Suhanunk a koromsötét hajnalban, közben az általa elmondott dolgokból meghatározom neki, hogy valószínűleg molnárfecskék laknak a garázsában. A madarász a pokolban is madarász. Veszettmódon korán reggel is az. 

Végre célhoz érünk, buszra fel. Most már minden rendben lesz. Elértem, azt értem el, amit kellett, nem dobtak le a buszról a túl nagy bankjegy miatt és a kedvezményes papíromat se felejtettem a taxiban. Kiengedek, végre megtalálom a hangom és szóval is tartom szegény Danit egész úton Budapestig. 

A nyári szabadságom utolsó napjait élem, mégis fogom magam és elmegyek önkénteskedni ugyanahhoz a szervezethez, akiknél különben dolgozom. Ennyit rólam. 

Metrózás, hévezés és némi autókázás után végre megérkezünk a tett színhelyére: mert pannongyíkokat keresni jöttünk Pándra, illetve rendbe tenni az élőhelyüket. A pannon gyík egy picike gyíkocska, rövidke, és nem túl sok mindenre használható lábakkal. A neve először a gimis Kitaibel verseny kapcsán került elém, (Ablepharus kitaibelii) fokozottan védett jószág, aki napsütötte domboldalakon él szívesen, ahol nincsenek bokrok és pláne nincs zöld gyík, aki őt megegye. Nomármost Pándon van galagonyabokor is, zöld gyík is... de remélhetőleg a zöld gyíkok előbb utóbb kiűzetnek ha eltűnnek a borok és szaporodásnak indulhat a pannongyík. Ennyi volt a tevékenységünk lényege dióhéjban. A legideálisabb az lenne, ha a területet lehetne legeltetni, de erre több okból nincs lehetőség. Így maradt a cserjeirtás kézi erővel.

Ami kezdődött így: 




folytatódott így:


és itt ért véget:



Mindez a valóságban beletelt 4 napba, sok-sok harci sérülésbe, karcolásba, alattomos galagonyatüskébe. De remélhetőleg mire tavasszal visszatérünk, és a pannongyíknak "szezonja" lesz, vidám és életerős gyíkok fogadnak majd minket Pándon! :) 




Addig is van nekünk sisakos sáska, egyenesen Vidra Tamás tájegységvezető zoknijáról. 

:) 

Az akcióról a Szakosztály honlapján itt !